Kína lesz az új Oroszország és Tajvan lesz a következő Ukrajna? Egyre több jel utal arra, hogy akár így is történhet. Mi az, ami ezt támasztja alá? Az orosz-ukrán ellentéthez hasonlóan adott a kínai-tajvani szembenállás, és ahogy Zelenszkij, úgy Caj Jing-ven elnök mögött is ott van az Amerikai Egyesült Államok. S hogy most mennyire ott van? Arra talán elég bizonyíték, hogy Tajvan egyik legnagyobb támogatója Nancy Pelosi amerikai képviselőházi elnök. A politikus pedig nem akárki, hiszen az Egyesült Államok törvényei szerint, ha az aktuális elnök cselekvőképtelen, az elnökség hatáskörei és kötelezettségei az alelnökre, majd a képviselőház elnökére szállnak át. Ha úgy tetszik, Pelosi bizonyos értelemben a harmadik ember az USA-ban. Úgy volt, hogy Pelosi áprilisban el is látogat a szigetre, de az utazást elhalasztották, hivatalosan azért, mert a politikus covidos lett.
Az amerikai képviselőházi elnök az eredeti tervek szerint egyébként április 10-én érkezett volna Tajvanra, a dátum egybeesett az amerikai–tajvani kapcsolatok alapjául szolgáló törvény hatályba lépésének 43. évfordulójával. A jogszabály azt írja elő az USA-nak, hogy Tajvant védelmi célból fegyverekkel lássa el. Az amerikai védelmi minisztérium legutóbb még áprilisban hagyott jóvá fegyvereladást Tajvannak, tették harmadik alkalommal, amióta Joe Biden ül az amerikai elnöki székben. Vagyis a hasonlóság itt is adott, mert ahogy Ukrajna, úgy Tajvan is kap amerikai fegyvereket gazdagon.
Fontos egyébként, hogy noha Pelosi áprilisban nem utazott el Tajvanra, egy amerikai kongresszusi küldöttség eljutott a szigetre, ami Kínában nem aratott osztatlan sikert. Peking, hogy kifejezze nemtetszését, egy rögtönzött hadgyakorlatot tartott, a kínai hadsereg hadihajókat és vadászgépeket küldött a Kelet-kínai-tengerre és a Tajvan környéki területre. A kínai kormány képviselője ennek kapcsán azt mondta: „ez a művelet válasz az Egyesült Államok által a tajvani kérdésben az utóbbi időben gyakran kiadott téves jelzésekre.” Miközben a hadgyakorlat tartott, Bob Menendez amerikai szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke – aki tagja volt a kongresszusi küldöttségnek – Tajvan elnökével folytatott megbeszélést. Ennek kapcsán többek között azt mondta, hogy Tajvan technológiai központ, „globális jelentőségű ország”, és biztonsága kihatással van a világra. Konkrétabban fogalmazva: Tajvan termeli a világban használt elektronikai eszközökhöz elengedhetetlen mikrochipek túlnyomó többségét. Ennyit az USA önzetlen segítségéről…
A küzdelem persze nemcsak diplomáciai és politikai síkon folyik, az ázsiai-csendes-óceáni térségben egyre többször ijesztgetik a kínai repülőgépek az USA szövetségeseit, kanadai vagy akár ausztrál egységeket. Erről Timothy Heath, a RAND Corp. agytröszt vezető nemzetközi védelmi kutatója rámutatott, hogy a kínaiak ezzel megpróbálhatják megtörni az Egyesült Államok által összeállított csendes-óceáni koalíciót. Peking ugyanis tudja, hogy ha elrettenti az USA potenciális szövetségeseit, akkor a világ csendőre jelentősen meggyengül a térségben.
S ezen a ponton el is jutunk a tetőponthoz: az USA eltökélt abban, hogy egy esetleges kínai támadással szemben megvédené Tajvant. Peking viszont egyértelművé tette, hogy Tajvan Kína része, és ha a sziget megpróbálna függetlenedni, akkor azonnal támadásba lendülnek. Vej Feng-ho kínai nemzetvédelmi miniszter pénteken egészen pontosan úgy nyilatkozott: „a kínai hadsereg nem habozna háborúba lépni, ha valaki megpróbálná elválasztani Tajvant Kínától, bármi ára is legyen ennek.”
A helyzet tehát roppant feszült, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter szombati (egyfajta válasz)nyilatkozata. A politikus azzal kapcsolatban, hogy Peking részéről egyre fokozódik a nyomás, és egyre sűrűbben fordulnak elő provokatív katonai tevékenységek a sziget közelében, illetve csaknem mindennapossá vált a kínai katonai repülőgépek berepülése Tajvan légterébe, sokat sejtetően kiemelte: „határozottan elutasítjuk, hogy bárki egyoldalúan megváltoztassa a status quót.”
Itt tartunk most. Valahol ott, ahol Ukrajna elkezdett komolyan a NATO-ról és atomfegyverről álmodozni. Arra Oroszország ugrott. Nagy kérdés, hogy a kínai-tajvani szembenállásnál kinek fogy el majd először a türelme, és annak mi lesz a következménye. Egy biztos, ha megszólalnak a fegyverek, az itt nem proxyháború lesz, az USA nyíltan ott áll Tajvan mellett. Jó lenne, ha a felek a diplomácia útján maradnának, de az eseményeket látva nem nagyon vannak illúzióim.
