A BBC magyar-angol meccsről szóló élő szöveges közvetítésében Alex Bysouth a magyar himnusz kifütyülését követően megjegyezte: „Ez a himnusz aztán tényleg nem volt semmi, Wolverhampton igyekszik a legtöbbet kihozni abból, hogy válogatott meccsnek adhat otthont! A szurkolók pedig nem féltek hangokat adni a véleményüknek a magyar himnusz alatt.” És ennyi. Magyarra fordítva a derék Alex úgy gondolja, hogy a magyar himnusz kifütyülése nem több mint bátor tett. Bezzeg, amikor Magyarországon a fiataljaink kifütyülték az angolok térdelését, akkor az nem bátor cselekedet volt, hanem az Orbán-rezsim gyerekhadának szélsőséges, durva tombolása. A BBC például akkor úgy fogalmazott, hogy a térdelés kifütyülése „rasszista és homofób viselkedés”. Az eseményről a Sky News riportere pedig így emlékezett meg: „Nem várjuk, hogy az UEFA újra megbüntesse a magyarokat, de hogy egy rasszizmus miatt zárt kapus meccsen, ahol a stadion kétharmada foglalt, ilyesmi történjen, az ízléstelen, nincs jó üzenete.”
Értem, vagyis inkább csak szeretném érteni. Ezek szerint az bűn, ha nekünk, magyaroknak nem tetszik, hogy az angolok – és még néhányan mások – hosszú ideje térdelgetnek a meccsek előtt. (Megjegyzem, ez nem rasszista üzenet, csak nem érezzük előrébb valóaknak a színesbőrűeket, mint magunkat. S nem gondoljuk, hogy le kellene térdelnünk egy rovott múltú afroamerikai férfi halála miatt, még akkor sem, ha éppen rendőri túlkapás során halt is meg. Ez az egész ügy külön bekezdést érdemelne…) Bezzeg, ha az angolok kifütyülik a magyar nemzet himnuszát az bátor cselekedet. Jegyzem, nagy bátorság kell otthon, hazai pályán, egy maroknyi magyar előtt kifütyülni a himnuszt… A b betű stimmel, csak nem bátorság, hanem bunkóság!