A kicsiny Tajvan-szoros a világ talán legnagyobb jogi útvesztője

Próbáljuk meg elképzelni a következő helyzetet (nehéz lesz): van egy telkünk, és ezt a világon majdnem mindenki elismeri a miénknek, a sarkában ugyanakkor van egy fészer, a fészerben lakik valaki, aki jogilag tulajdonképpen nem is létezik már vagy fél évszázada, de ott él, sőt, azt állítja, hogy a kertünk végénben futó járda legalább fele az övé, de inkább mindenkié. Milyen alapon? Azon, hogy van egy barátja, aki szerint a telek ugyan a miénk, beleértve a fészert is, ugyanakkor a fészer, meg a járda nagyon tetszik ennek a bizonyos barátnak, és – a Bud Spencer & Terence Hill film poénját idézve – az „ő hangja mélyebb”.

Igen, Kína, Tajvan és az Egyesült Államok viszonyáról van szó. A Tajvani-szorosnál lassan pattanásig feszül a helyzet. Mint ismert, a kínai polgárháború végén a Nyugat támogatását élvező szélsőjobboldali erők néhány szigetre szorultak vissza, ennek ellenére még hosszú éveken át a Kuomintangot tekintetették Kína képviselőjének. Aztán „az oszd meg és uralkodj” jegyében Washington a 70-es évek elején úgy döntött, tovább élezi Peking és Moszkva viszályát azzal, hogy elismeri a kommunista vezetést az egy és oszthatatlan Kína kormányaként, s elmélyíti a diplomáciai és gazdasági kapcsolatait a kontinentális Kínával.

Tajvan így kikerült az ENSZ-ből, elvesztette nemzetközi elismertségét, jogosítványait. Formálisan – legalábbis. Hiszen az USA ezzel párhuzamosan törvényileg szavatolta egy papíron nem létező állam biztonságát. Így alakult ki az a képtelen helyzet, hogy bár Tajvan a Kínai Népköztársaság része, ennél fogva a Tajvani-szoros nem nemzetközi víz, hanem egy beltenger kvázi csatornája, de mégsem. Hiszen bármit diktálnak a logika szabályai, azok ebben az esetben nem számítanak, mert felülírják azokat a Nyugat hatalmi és gazdasági érdekei.

A történet azért is érdekes, mert a legaktuálisabb példánál, Oroszországnál és az oroszlakta területek helyzeténél maradva épp az Egyesült Államok és a szövetségesei azok, amelyek a leggyakrabban hivatkoznak a határok megváltoztathatatlanságára, valamint a nemzetközi jogon alapuló világrend fenntartásának fontosságára. De milyen rend az, ahol Washington dönti el, ki képviseli a kínai népet, hogy melyik szoros nemzetközi út és melyik nem, és melyik szakadárállam működhet érinthetetlen „országként” és melyiket nem illet meg semmiféle jog?