Több mint kilenc hónapja tart már az orosz-ukrán háború, ami nem rövid idő, háromnegyed év alatt egy magzat megfogan, teljes egészében kifejlődik, és meg is születik. Ennyi idő alatt Ukrajna a fél világ kitartottja lett, annyi pénz, segély és főleg fegyver ment keleti szomszédunkhoz, ami józan ésszel felfoghatatlan, ezek a tételek dollár tízmilliárdokban mérhetők. Csak a helyzet az, hogy amíg a való életben egy kitartott félre rátelepszik a párja, és lényegében az tesz vele, amit akar, mert tőle függ, Ukrajna kapcsán a farok csóválja a kutyát. Itt a kitartó fizet, mint a katonatiszt, csakhogy az elvileg függő helyzetben levő fél nem hallgat, mint a sír, és örül, hogy pénzelik, hanem folyton teli torokból követel. S közben még az eltartó kér elnézést, és szabadkozik, hogy még csak a fél világot adta oda a másiknak, miközben maga lassan belerokkan a nászba.
Ami viszont mindennél jobban bosszant, hogy az ukrán vezetés egyetlen szereplője sem képes soha semmit őszintén kommentár nélkül, szívből megköszönni. Ha utalnak is rá, hogy valamiért esetleg hálásak, akkor is azonnal hozzáteszik, hogy még több több segítség kell, azonnal. S persze szinte kizárólag fegyvert követelnek, nem élelmet, nem ruhát, nem nyersanyagot, hanem tankot, repülőt és rakétákat, minden mennyiségben. Az az érzésem, hogy ha az ukrán vezetés tagjai nem ejthetnék ki a jövőben a fegyver és a lőszer szavakat, akkor abba belehalnának.
Itt jegyezném meg, hogy amikor Magyarország 1956-ban megpróbálta lerázni magáról a szovjet rabigát, a Nyugat lényegében semmi segítséget nem küldött, egy-két biztató szót kaptunk csupán. Nemhogy zsoldosok ezrei és fegyverek végeláthatatlan sora nem jött Budapestre, de még egy üres töltényhüvelyt vagy egy kőbaltát sem adtak. Mégsem dörgöltük ezt a Nyugat orra alá, még finoman sem. Ha az ukrán vezetés arányosan meg akarná köszönni azt a segítséget, amit eddig kapott, akkor annak minden tagja letérdelne, és élete hátralevő részében összekulcsolt kézzel hálálkodna. Annál is inkább, mert a jótevő lassan már így is belepusztul a segítségbe!
