Üdvözlet magyarok, helló Bukarest! Ó pardon, akarom mondani Budapest! How are you? Én elég rosszul vagyok, amit újra és újra bizonyítok is! Lehet, azt hiszitek, hogy megjátszom magam, amikor fordítva indulok el a vörös szőnyegen, szellemekkel jattolok, vagy éppen már elhunyt embereket keresek a hallgatóság soraiban, de én tényleg akkora bolond vagyok, amilyennek látszom. Ez a mélységi mentális állapot azonban előnyökkel is jár, mert például amire e levél végére érek, el fogom felejteni, hogy kinek írok. Sőt, azt sem fogom tudni, hogy írtam egyáltalán. Így aztán rám nem igaz, hogy én nem vagyok annyira ostoba, mint amilyennek tűnök, mert nálam annál is jobban elmentek otthonról, mint amire a televíziós felvételek alapján gondoltok.

De félre a tréfát, sietnem kell! Nincs időm viccelni, mert mindjárt kimegy belőlem a Cavinton hatása, és fuccs a Bekezdéseknek szánt levelemnek. Nincsenek könnyű napjaim, nem mennek jól a dolgok mostanában. A világ másik fele egyre inkább összeáll ellenünk, ráadásul a félidős választáson elbuktuk az alsó házat, és így talán nehezebb lesz a kisded játékainkat játszani Ukrajnában. Pedig a háborút mindenáron folytatni kell, kerül, amibe kerül, mert ez a személyes érdekünk, és ezt akarja a mögöttem levő globalista háttérhatalom is. Ennek oka, hogy Moszkva még nem került padlóra, és az Európai Unió országai sem dobták még be a törülközőt.

Szerencsére az általunk kitartott európai vezetők szilárdan hozzák meg az újabb és újabb eszement szankciókat Oroszország ellen. Őszintén szólva nem is értem, hogy a nép miért nem kergette már el őket, hiszen annyira látványosan árulják el a rájuk bízott államok népeit. Nehéz láncszem a gépezetben Porosenko, akarom mondani Zelenszkij is. Bocsánat, de amikor utoljára teljesen észnél voltam, még a csokoládégyáros volt Ukrajna élén, de tudom, tudom, közben a színészelnök került a bársonyszékbe. Szóval Zelenszkij elnökkel nem könnyű, részben azért, mert elszabadult hajóágyú, és gyakran önállósítja magát – tanulhatna lojalitást és alázatot az uniós vezetőktől –, másrészt attól félünk, hogy a sok porcukor előbb-utóbb megárt az egészségének.

Márpedig ha ő borul, baj lehet! Egy biztos, mi a végsőkig kitartunk Ukrajna mellett, ha megköveteli a helyzet, akkor itt, a Fehér Házban nyomtatjuk a dollárt, és az alagsorban gyártjuk a lőszert. Bármit megteszünk, hogy Kijevet életben tartsuk! Nem állhatunk meg, mert most olyanok vagyunk, mint a cápa, ha megtorpanunk, belehalunk.

Na eddig bírtam egy Cavintonnal, még egyet pedig nem merek bevenni, mert attól tartok, leáll a szívem. Bekezdések! Kereslek még titeket!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét