NATO-csatlakozás ide vagy oda, a svéd legfelsőbb bíróság nem engedélyezte Bülent Kenes gülenista török újságíró kiadását Törökországnak, ahol a testület szerint „politikai nézetei miatt üldöztetéssel szembesülhetne” a Zaman című portál egykori főszerkesztője.
Az ítélet annyiban meglepő, hogy a finnekkel ellentétben Stockholm az utóbbi időben tényleg megpróbált Recep Tayyip Erdoğan kedvében járni. Például a parlament megszavazott egy alkotmánymódosítást, ami január 1-jén lép hatályba, és lehetővé teszi a mostaninál szigorúbb terrorellenes törvények elfogadását, valamint kiadták a terrorizmus támogatása miatt elítélt Mahmut Tatot.
A két férfi között azonban van egy óriási különbség. Tat kurd, és a PKK tagja volt, amit az Egyesült Államok is terrorszervezetnek tart. Kenes viszont FETÖ-s, vagyis a Washington oltalmát élvező Fethullah Gülen követője – azé a hitszónoké, akinek tekintélyére és mozgalmára alapozva, Amerika elvi és anyagi támogatásával, a hadsereg egy része puccsot kísérelt meg Erdoğan ellen 2016-ban.
Az egész NATO-bővítési huzavonában több mint érdekes a Fehér Ház egyre látványosabb semmit tevése. A Biden-adminisztráció nem töri össze magát annak érdekében, hogy elősegítse a két skandináv állam felvételét. A nyár végi diplomáciai roham után novemberre a korteskedése kimerült az üres szólamok puffogtatásában, mígnem december 8-án Anthony Blinken külügyminiszter közölte: ők nem fogják győzködni Ankarát; Stockholmnak és Helsinkinek külön-külön kell egyezségre jutnia a törökökkel.
A finnek, miként fentebb már utaltunk rá, mindeközben még a látszatra sem igazán adtak. Az isztambuli terrortámadás után küldtek egy részvéttáviratot és elítélték az erőszakot, egy december eleji tüntetésen pedig megkérték a demonstrálókat, hogy tegyék el a kurd munkáspárt zászlajait. Ennyire fontos nekik a katonai szövetség.
Pedig a történet nem így indult. Az ukrán válság eszkalációját követően a függetlenségüket addig féltve őrző Svéd- és Finnország vezetői hisztérikus dörömbölésbe kezdtek a NATO kapuján. Magyarország „lomhasága” és Törökország feltételei – a terrorizmus támogatásának megszüntetése, a gülenisták és PKK-sok kiadása – miatt pedig a szövetség többi tagja kígyót-békát kiabált Budapestre és Ankarára, hogy nyomás alá helyezze a két kormányt.
De a vihar valamiért elült. Az USA látványosan háttérbe vonult, Svédország ismét megmakacsolta magát, Finnország pedig továbbra is magasról tesz a török feltételekre. Hogy miért, azt egyelőre csak találgatni lehet. Mindazonáltal érdemes megjegyezni: Törökországban jövőre sorsdöntő választásokat tartanak.
