Nagy durranásnak szánták Volodimir Zelenszkij amerikai látogatását; a színész-elnök 10 hónap után először merészkedett külföldre, de hogy minek, az egyelőre nem teljesen világos. A kijevi rezsimnek nyújtott segélyt a „zarándoklattól” függetlenül, már napokkal korábban megszavazta a kongresszus, annak pedig, hogy Joe Biden bejelentse, adnak egy darab Patriotot is az ukrán hadseregnek, fölösleges volt ekkora feneket keríteni.

Zelenszkij karácsonyi kívánságlistáján olyan tételek szerepeltek, mint az ATACMS rakéták, a Grey Eagle és a Reaper drónok. Egyiket sem kapja meg. Helyettük „hazavihet” például 37 Puma gyalogsági harcjárművet, amelyek beszerzését a napokban állította le a német kormány, a Bundeswehr hadgyakorlatán ugyanis kiderült, rendszeres igénybevétel esetén 20-ból 18 egység néhány nap leforgása alatt elveszíti a harcképességét.

Ezzel együtt természetesen nem szabad alulértékelni az amerikai támogatást. A látogatás viszont több kínos pillanatot eredményezett, mint amennyi hasznot hajtott az ukránok számára.

Kezdjük azzal, hogy Joe Biden ismét elveszítette a fonalat. A Fehér Ház előtt ölelgetve alulöltözött kollégáját Belenszkijnek nevezte őt, és az „urániai nép szabadságharcáról” beszélt, kitérve arra, hogy az USA szívesen segít, de az európai szövetségeseket egyre nehezebb rávenni arra, hogy a zsebükbe nyúljanak. Zavarba ejtő volt továbbá, ahogy a demokrata matuzsálem, Nancy Pelosi kezet csókolt a komikusnak, de közel sem annyira, mint azoknak a politikusoknak a látványa, akik Zelenszkij beszéde végén demonstratíve nem álltak fel megtapsolni a „szabadság fáklyáját”.

Ha Volodimir Zelenszkij amerikai látogatásának célja az volt, hogy szánalmat ébresszen, akkor ez egy egészen sikeres út volt. De nem gondolnánk, hogy ezt a fajta szánalmat pénzre és harctéri sikerekre lehetne váltani. Aztán ki tudja, persze, mit történt a zárt ajtók mögött. 

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét