Mindössze 110 kilométerre Tajvan partjaitól, a Jonaguni-szigeten készül rakétarendszerek telepítésére Japán. A lépés nem meglepő annak fényében, hogy Tokió a közelmúltban jelentette be: a következő öt évben a világon a harmadik legnagyobb ráfordítással tervezi fejleszteni a haderejét. Ugyanakkor több mint provokatív, ha a sziget elhelyezkedéséből indulunk ki.
A szűkszavú beszámolók szerint a föld-levegő rakéták célja a Rjukju-szigetek, köztük Jonaguni védelmének megerősítése Kína „katonai nyomásával” szemben, ami meglehetősen homályos megfogalmazás, hiszen Pekingnek nincsenek területi igényei Japán viszonylatában.
Tény ugyanakkor, hogy a néphadsereg modernizációja rohamtempóban zajlik, Kína idén bemutatta új lopakodó vadászgépét és vízre bocsátotta első saját tervezésű anyahajóját is. Egyre valószínűbb tehát, hogy belátható időn belül képes lesz a Tajvan-kérdés katonai rendezésére, már amennyiben nem talál a sziget annektálására békés megoldást.
Másfelől Kína katonai doktrínája reaktív, nem szerepelnek benne hódító célok. A Nyugat azonban fokozott kihívás elé állítja. A csendes-óceáni térség békéjének egyik záloga a második világháborút követő demilitarizáció volt, amit az USA szavatolt. Japán alkotmánya például megtiltotta olyam haderő fenntartását, amely támadó célokat szolgálhat. Ezt most nyíltan felrúgták.
Kína tehát kénytelen lépni, ahogy Oroszország is kénytelen volt. És tudjuk, mi lett annak a vége…
