Benedict Cumberbatch családját is jóvátétel megfizetésére kötelezhetik a rabszolga-kereskedelemhez fűződő múltjuk miatt Barbadoson – írja az ausztrál SkyNews, megemlítve, hogy a brit színész felmenői tulajdonában volt a Cleland ültetvény, amelyet Joshua Cumberbatch 1728-ban vásárolt meg.
Vagyis egy évvel azután, hogy „Hajdu Böszörmény várassának hadnagya és tanácsa” boszorkánypört indított Faragó Mihályné és lánya ellen, azok ugyanis a gyanú szerint zúzott akasztófakötelet adtak Levai Istvánnénak és másoknak szívfájás elleni gyógyírként.
Mielőtt azt gondolnátok, elment az eszünk, szeretnénk leszögezni, hogy elítélünk minden emberiesség elleni bűntettet, így a rabszolgatartást is, aminek hivatalos becslések szerint napjainkban még mindig mintegy félszázmillió elszenvedője van a Földön. Hiszünk abban is, hogy a szabadság valóban alapvető, és mindenkit megillető jog – ugyanakkor kénytelenül belátjuk, hogy a hülyeség meg alapvető emberi sajátosság.
Kezdjük az elején: a rabszolgaság egyidős az emberi civilizációkkal, akárcsak az olyan koholt vádak miatti meghurcoltatás, mint a rontás-mondás, de miért ne tarthatnának igényt kártérítésre az egykori politikai elítéltek leszármazottai, mint például az öngyilkosságra kényszerített Senecáé?
Hol kell, hol lehet és hol illik meghúzni a határt? 100 évnél vagy 2000-nél? És mi alapján súlyozunk? A modern büntetőjogok szerint például a háborús bűncselekmények nem évülnek el, a rabszolgaság és a boszorkányság esetében viszont nincs ilyen kitétel. És hol húzzuk meg a bűnösök körének határát? Tudvalevő ugyanis, hogy az afrikai négereket más afrikai négerek adták el a zömében portugál és angol kufároknak. Legalább ennyiben tehát a nyugati-parti Afrika államain is számon lehetne kérni a rabláncok bérét.
S akkor – vállalva a provokáció vádját – tegyünk hozzá még egy kérdést: mi végre a kártérítés? Tán a barbadosiak visszavágynak Afrikába és maguk mögött hagynának mindent, amit a fehér gyarmatosítók hoztak létre?
Természetesen nem várunk választ, csak annak belátását, hogy a múltat sem végképp eltörölni, sem a kártételeit pénzre válttani nem lehet és nem is szabad. A múlttal csak egyet tehetünk: tanulunk belőle, hogy ne kövessük el újra a hibáit.
