A tavaly február végén kirobbant orosz-ukrán háború óta imamalomszerűen hajtogatták a különböző rendű rangú uniós politikusok, hogy az Oroszország elleni szankciók működnek, csak türelem, hamarosan térdre kényszerítik Putyin rezsimjét. Mi itt a Bekezdéseknél – hasonlóan a magyar kormányhoz – szkeptikusok voltunk a kezdetektől, mert nyilvánvalónak tűnt már akkor is, hogy egy kontinensnyi országot, amely az egyik legnagyobb katonai hatalom, nem lehet pusztán adminisztratív, gazdasági jellegű korlátozó intézkedésekkel sarokba szorítani. A másik jogos aggodalmunk az volt, hogy ezek a szankciók minket, Európát gyengítik igazán, ami semmiképpen nem lehet érdekünk egy éppen átalakuló világhatalmi helyzetben, ráadásul úgy, hogy az öreg kontinens már évek óta csak a hátrányát növeli a vezető hatalmakkal folytatott versenyben.
Sajnos nekünk lett igazunk és azoknak, akik azt mondták, a brüsszeli szankciós politika egyik célját sem éri el, nem hozza közelebb a békét, nem kényszeríti térdre Putyint és közben súlyos károkat okozunk magunknak. Az uniós bürokraták mégis teli szájjal fröcsögtek azokra, akik figyelmeztettek a szankciós politika tarthatatlanságára, egyből árulóknak, orosz bérenceknek, Putyin-csatlósoknak nevezték a reálisan másként gondolkodókat.
Nem tudom, most minek nevezhetnénk Guy Verhofstadt urat, a magyar-fóbiás liberális politikust, aki kedden megosztott egy képet a Twitter-oldalán. A Politico által közzétett táblázatból kiderül, hogy az Oroszországból származó importtermékekre 2022 során többet költöttek az európai államok, mint azt megelőzően. Az adatokhoz az egykori belga miniszterelnök kommentárt is fűzött: „Egy kép, amely mindent elárul. 9 szankciós csomag és a hatásuk kevesebb, mint a nulla. Oroszországot jutalmazzuk az ellenünk folytatott háborújáért.”
Nocsak, nicsak! A magyar kormányt eddig torz ábrázattal, üvöltve gyalázó brüsszeli képviselő hirtelen megvilágosodott? Ráébredt, hogy a bolhapiszokkal egyenértékű az unió összes szankciós csomagja együttvéve?! Netán Guy Verhofstadt szó szerint Putyin pincsijének szerepére tör? A nyugati elit szexuális identitáspolitikájának aberrált elképzeléseit tekintve ez sem lenne meglepő. De a tréfát(?) félretéve, néhány következtetést mindenképpen levonhatunk ebből a releváció értékű posztból.
1. Már a brüsszeli vezérkar sem egységes, a saját borzalmasan ostoba és kártékony szankciós politikájuk következményeit és az azokért viselendő felelősséget egymásra próbálják hárítani, mindenki menekülne, mielőtt a leomló falak maguk alá temetik őket.
2. Ismét beigazolódott Orbán Viktor elhíresült mondása: a magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz.
3. Az is világossá vált, hogy különösen válsághelyzetekben nem működik az egységes Európai Uniós döntéshozatal, hiszen, az egyes tagállamok – szankciók ide vagy oda – a korábbi éveknél még nagyobb volumenben kereskedtek Oroszországgal.
4. Az előző ponthoz szorosan kapcsolódva: minden uniós tagállam elsősorban a saját érdekeit tartja szem előtt, és él a szuverenitás adta lehetőséggel.
5. Mindebből pedig az is következik, hogy az európai egyesült államok nevű föderatív unió elképzelése teljesen irreális, életszerűtlen és kizárólag a globális tőke érdekeit szolgálná. Ezért nem is lesz belőle semmi, hiszen ez a háború, annak kezelése is megmutatta, hogy minden ország ragaszkodik az önállóságához. És minden ország, minden nemzet nagyon helyesen teszi ezt. Brüsszel ezúttal akaratán kívül is segítette az európai népeket a saját érdekeik felismerésére.
