Dörögnek a fegyverek, és talán ezekben a percekben is emberek halnak meg Ukrajnában. Nincsenek neveik, csak azok számára, akik a következő hetekben pár soros értesítést kapnak Kijevtől vagy Moszkvától, hogy a fiuk, az apjuk, a férjük, a fivérük a legdrágábbat adta azért, amiben hitt; amire parancsolták; ami a kötelessége volt.
Karácsony éjjele van a keleti ortodoxiában.
Az éjszaka, amikor egy sokkal barbárabbnak tartott kor emberei tűzszünetet kötöttek bármiféle kérés vagy hadiparancs nélkül; amikor a katonák kisétáltak a lövészárkokból és a kárpáti frontok közötti senkiföldjén megosztották egymással, a tegnapi és a holnapi halálos ellenségeikkel azt a keveset, amijük volt; vagy legalábbis nem ölték egymást tovább.
A történelmünk, bármit is szeretett volna Krisztus, nem a szeretetről és a békéről, hanem Káin bűnének, a testvérgyilkosságnak a végnélküli ismétlődéséről szól. És bármennyire is győzködjük magunkat az ellenkezőjéről, nincs se jó háború, sem könnyű halál.
Kirill pátriárka éppen ezért könyörgött, hogy a szemben álló felek – függetlenül volt vagy valós igazságuktól és a katonai, politikai érdekeiktől – másfél napra kössenek tűzszünetet.
Vlagyimir Putyin vallásos meggyőződését hangoztatva erre ajánlatot is tett. Volodimir Zelenszkij pedig még arra sem volt hajlandó, hogy személyesen utasítsa ezt vissza. A Nyugat cinizmussal vádolta az oroszokat. Az a Nyugat, amely hosszú éveken át semmibe vette az ukrajnai kisebbségek rovására elkövetett bűnöket, amely elismerten becsapta a minszki megállapodásokkal Moszkvát.
Ne értsetek félre, nem gondoljuk, hogy Putyin önzetlen lenne, a hitéről pedig Isten számvevőszéke előtt magának kell számot adnia. Azt is értjük, hogy az orosz-ukrán háború evilágon zajlik. De vajon tényleg nagyobb stratégiai hasznot húztak volna másfél nap tűzszünetből az oroszok, mint ahány életet megmenthetett volna az ateista és nacionalista kijevi rezsim azzal, ha holnap éjfélig tűzszünetet köt?
Legyen könnyű a föld január hatodika és hetedike halottainak!
