Oroszország ellen vívunk háborút, és nem egymás ellen – jelentette ki Strasbourgban a német külügyminiszter az Európa Tanács parlamenti közgyűlése előtt tartott beszédében. Annalena Baerbock azt is hangsúlyozta, hogy az egymásra mutogatás helyett összetartás és egység kell.
Nagy kérdés, hogy egy buta, óvatlan elszólás történt-e, vagy a német zöld-, vagy inkább woke-párti politikus szándékosan feszíti a húrt, globalista amerikai megbízói utasítására. Maga a kijelentés tartalma senkinek nem lehet meglepő, Baerbock egyszerűen csak rögzítette a tényt: igen a Nyugat háborúban áll Oroszországgal. Másként nem is lehet értelmezni azt, hogy NATO-tagállamok és uniós országok – köztük Németország – az Amerikai Egyesült Államok vezetésével folyamatosan szállítja Ukrajnának a korszerű fegyvereket, sőt fegyverrendszereket, valamint hírszerzései, felderítési információkkal látja el az egyik háborús felet, történetesen Oroszország ellenfelét. Ezen kívül ukrán katonák ezreit képezik ki a NATO-tagállamok fegyveres erőinek tisztjei, szakértői. Hivatalosan, tehát diplomáciai-jogi szempontból persze nem minősülnek hadviselő feleknek, a reguláris hadseregeik nem jelentek meg a fronton, nem vesznek részt a háborúban. Egyelőre
A NATO vezérkara és mindenekelőtt az USA a támogatások ellenére eddig óvatosan lépkedett a vékony jégen, a nyílt konfrontációt mindenképpen el akarta kerülni és ez sikerült is. Nem lépték át az igazi vörös vonalat, például hallani sem akartak arról, amit még a háború elején követeltek Zelenszkijék, hogy a NATO hozzon létre légtérzárat Ukrajna felett. Ez egyet jelentett volna a hadüzenettel Oroszország felé. Talán a furcsa háború kifejezéssel jellemezhetnénk a helyzetet, némileg átértelmezve az eredeti jelentését, amit a második világháború első szakaszának leírására szokás használni. Történelmi tanulmányainkból ismert, hogy az 1939. szeptember 3. és 1940. május 10. közötti, tehát Lengyelország német lerohanásától a Belgium, majd Franciaország elleni invázió megindításáig terjedő időszakot furcsa háborúnak, eredeti német nevén Sitzkriegnek, vagyis ülőháborúnak nevezték. Ez azt jelentette, hogy bár Nagy Britannia és Franciaország hadat üzent a németeknek, valós harci cselekmények nyolc hónapon át alig történtek. A mostani furcsa háború annyiban különbözik az akkoritól, hogy a nyugati országok nem üzentek hadat Oroszországnak, és ennek megfelelően a hadseregeik sem mozdulnak, viszont fegyverekkel és technikai eszközökkel támogatják Ukrajna haderejét a fronton.
Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a furcsa háború logikája alapján Annalena Barboeck erős kijelentése nem volt logikus és főleg nem bölcs, hiszen egy ilyen mondattal a valódi háború szélére lehet sodorni a világot, azaz a harmadik világháború kitörését kockáztatta a német külügyér asszony.
Nyilván nem egy ilyen szüfrazsett ostoba beszéde fogja kizökkenteni az orosz vezetést, akár személyesen Vladimir Putyint annyira, hogy rakétacsapásokat indítson NATO-tagállamok, például Németország ellen. Baerbock kardcsörtető mondata arra viszont alkalmas, hogy még eltökéltebbé tegye mind az ukrán, mind az orosz közvéleményt a háború folytatása és az újabb áldozatok elviseléséhez. Az is igaz, hogy az önleleplező nyilatkozat muníciót ad a háború ellenzőinek a nyugati társadalmakban, hiszen ezek után már senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy az amerikai globalisták zsebében lévő nyugati politikai elit a háború folytatásában érdekelt és nem a békében. A tűzre olajat locsolnak, nem vizet, bele akarják sodorni egész Európát abba a háborúba, amihez semmi közünk. Szerencsére a magyar kormány továbbra is józan, Szijjártó Péter külügyminiszter csütörtökön New Yorkban is egyértelművé tette, hogy hazánk nem áll háborúban senkivel, a magyar emberek egyértelmű döntést hoztak arról, hogy ki akarnak maradni az ukrajnai konfliktusból.
Sőt, még a francia kormány is megfontoltabb a németnél, még ha a nyilatkozatuk valóságtartalma megkérdőjelezhető is. A francia külügyi szóvivő ugyanis azt mondta: „Sem Franciaország, sem a harckocsikat szállító partnerei nem állnak háborúban Oroszországgal.”
Az is igaz, hogy az orosz vezérkar ma is különleges katonai műveletnek nevezi az Ukrajnában folytatott harci cselekményeit, tehát nem használja a háború kifejezést. Ez nem csupán szómágia, hiszen például jelenleg Putyin elnök nem nem rendelhet el általános mozgósítást, csak részlegeset, a tartalékosok behívásával, ami meg is történt szeptemberben. De egyben üzenet is a nyugat felé, hogy Oroszország nem háborúzni akar, csupán a nemzeti, vagy ha tetszik, a nagyhatalmi érdekeit kívánja érvényesíteni a határai mentén – mindenekelőtt az ország biztonságát akarja garantálni – akár fegyverrel is. Ha így nézzük az eseményeket, akkor valóban nem állnak háborúban a nyugati országok az oroszokkal, hiszen Ukrajnában nem háború zajlik, csupán „különleges katonai akció.” Örüljünk, amíg a nagyhatalmak legalább a szavak szintjén próbálják a látszatot fenntartani, hogy ők sem érdekeltek a konfliktus eszkalációjában, és senki nem ül fel a német woke-külügyér asszony ostobaságaihoz hasonló provokációknak. De a legjobb az lenne, ha semmilyen harci cselekmény nem zajlana a szomszédunkban, nevezze azt bárki bárminek is.
