Hétfőn lesz négy éve annak, hogy az Ukrán Választási Bizottság nyilvántartásba vette Volodimir Zelenszkijt, mint a Nép Szolgája elnökjelöltjét. Az újdonsült politikus meglehetősen egyszerű üzenettel kampányolt: kenyeret és békét ígért az ország valamennyi állampolgára számára. Hangsúlyozzuk, valamennyi állampolgára számára, függetlenül vallási vagy etnikai meggyőződésüktől, illetve hovatartozásuktól.
Ellenfele, a szélsőséges Petro Porosenko támogatói szájukra vették zsidósága miatt, de azért is, mert a színész saját bevallása szerint oroszajkú, és még 2019-ben is ukrán nyelvtanárhoz járt. Kevés konkrét ígérete közül kettő mindenképpen figyelemre méltó. Azt mondta, hogy elkötelezett a minszki megállapodások betartása és a polgárháború tárgyalásos rendezése, továbbá a nemzetiségi jogok biztosítása és védelme mellett, amiért megkapta, hogy Putyin ügynöke.
Az ukrán nép viszont annyira vágyott a fegyvernyugvásra és arra, hogy három évtized társadalmi, gazdasági hanyatlása után végre a fejlődés útjára lépjen, hogy brutális, háromnegyedes (Kárpátalján négyötödös!) felhatalmazással választották meg. Porosenko egyedül a lembergi régióban tudott nyerni, ami mondjuk felvet néhány kérdést a lengyelek antiszemitizmushoz, és úgy általában a normalitáshoz fűződő kapcsolatáról, de ez legyen egy másik bekezdés témája…
Szóval, 2019-ben tényleg Volodimir Zelenszkij tűnt az egyetlen értelmes és elfogadható választásnak Ukrajnában. De Ukrajna nem lenne Ukrajna, ha nem derül ki pillanatokon belül, hogy a színész-elnök csak egy notórius hazudozó.
Bár kampánya során mindvégig ostorozta a korrupciót, legfőbb támogatója a toplistás oligarcha, Igor Kolomojszkij volt, egy nemzetközi újságíró hálózat pedig leleplezte, hogy tekintélyes, a filmes produkcióiból össze nem hozható vagyont rejteget különféle offshore számlákon.
A Kolomojszkij-kapcsolatra válaszul létrehozott egy oligarcharegisztert, azzal, hogy a nyilvántartásban szereplők vagyonuk egy részét kötelesek befizetni az államkasszába, a pénz felhasználásáról pedig egy, az elnöki hivatal fennhatósága alatt működő bizottság dönt. Az eltitkolt és kétes eredetű pénzéről szóló filmet ugyanakkor betilttatta. Akárcsak – a háborút kihasználva – mára csaknem egy tucatnyi ellenzéki pártot.
A nemzeti kisebbségek helyzete nemhogy nem javult, de odáig, hogy a történelem során először Magyarország és Románia közösen fordult az Európa Tanács mellett működő Velencei Bizottsághoz segítségért.
A nyelvhasználat jogát lényegében a négy fal közé, az otthon magányába és a legszűkebb értelemben vett vallási-kulturális eseményekre korlátozták. A nemzeti zászlókat letépkedik a közintéményekről, a nemzetiségi vezetőket kirúgják állásaikból, és az ukránokét meghaladó arányban, akár erő alkalmazásával is a frontra kényszerítik a kisebbségek férfi tagjait. Eközben a sztálini terrort idéző módon forgatják fel és zárják be az ortodox templomokat, és bélyegeznek meg idegen ügynökként amúgy köztiszteletben álló egyházi vezetőket.
Ismert immár az is, hogy a Zelenszkij-kabinet kezdettől fogva nyerészkedett a háborún. A napokban számos miniszterhelyettes és más vezető kényszerült lemondásra, mivel Brüsszelnek is szemet szúrtak a túlárazott honvédelmi beszerzések és a nyomtalanul felszívódó hadianyag. Emlékezetes továbbá, hogy az eszkaláció viszonylag korai szakaszában, már a tavalyi nyár elején jelezte az Europol: az ukránoknak küldött fegyverek jelentős része nem jut el a frontra. Ellopják. Túladnak rajtuk.
A négy éve megválasztott Volodimir Zelenszkij így lett Ukrajna történetének legnagyobb hazugsága, és sajnálatos módon az egyik legvéresebbje is.
