Amióta kitört az orosz-ukrán háború, nagyon sokan vagyunk, akik furcsán nézzük a világban zajló folyamatokat, reakciókat. Kiváltképp szörnyülködve vettük és vesszük tudomásul az európai uniós szankciókat és a szűnni nem akaró fegyverszállításokat. Néztük, és elsőre nem értettük, másodikra is értetlenül álltunk a történtek előtt. Aztán harmadikra megpróbáltuk megérteni, hogy mi állhat az Európai Unió, a Nyugat és legfőképpen az USA viselkedése, döntései mögött.

Azt már többször megírtuk, hogy a tengerentúlról irányított globalista háttérhatalomnak célja van az orosz-ukrán háborúval, főleg annak elnyújtásával. Véleményünk szerint az USA két dolgot szeretne: legyengíteni Oroszországot és maga alá gyűrni az Európai Uniót. Ezt pedig úgy érik el, hogy az akkurátusan kiépített hálózatukon keresztül befolyással bírnak az Európai Unió vezető politikusaira. Azok szankciós csomagokkal látszólag Oroszországot igyekeznek megbénítani, valójában éket vernek Moszkva és a kontinens közé, és ezzel az utóbbit legalább annyira gyengítik, mint az előbbit. A gyengülő Oroszország így gyengébb ellenfél, a megroppanó, iparában és gazdaságában hanyatló Európa pedig kiváló piac lehet. Látható volt, hogy amint az Európai Unió országai nemet mondtak az orosz energiahordozókra, úgy próbálták meg ezeket máshonnan, sok esetben az USA-ból pótolni. Ugye emlékszünk arra, amikor Macron francia elnök azon háborgott, hogy milyen barátság az, amikor az USA négyszeres áron hozza a gázt Európába? Hát igen, ez valóban nem barátság, ez a profitéhes szemlélet…

A globalista háttérhatalom és annak európai végrehajtói azonban nemcsak a szankciós csomagokkal próbálták – legalábbis látszólag – sarokba szorítani Oroszországát, hanem a folyamatosan fegyverszállításokkal is igyekeztek borsot törni Putyin elnökék orra alá. Azért írtam, hogy látszólag, mert a leszállított fegyverek nem elegendőek ahhoz, hogy Ukrajna ezek segítségével feltartóztassa az oroszokat. Viszont remek lehetőség arra, hogy a globalisták által dróton rángatott európai vezetők kisöpörjék a rájuk bízott országok raktárait, és eltűnjenek onnan a különböző fegyverek és az azokhoz szükséges lőszerek. A hiány vásárlást generál, és mivel keletről nem tudnak venni, a saját gyártás pedig alig létezik, máris nyugat felé fordulnak. Amerika pedig segítség, mint a jó úttörő, ebben is, mindenhol. Persze nem ingyen, vastagon fog a ceruza, de az elmúlt évben beállt a vásárlók sorába mások mellett Finnország (rakéták és más fegyverek), Lengyelország (Abrams tankok), Bulgária (F-16-os vadászgépek) vagy éppen Románia (partvédelmi ütegek). S az amerikai fegyvergyártó megavállalatok szárnyalnak.

S van még egy szempont, amire eddig mi sem figyeltünk oda. Mégpedig az, hogy az orosz-ukrán háború jelentette veszélyt, legfőképpen az ukránok – akiknek a hangját felerősíti a fősodratú média –, hatalmasnak, Európára is leselkedőnek állítják be. S nem véletlenül. Ha ugyanis az európai lakosság megértené és elfogadná, hogy ez a háború szláv belügy, akkor nem akarna szenvedni miatta. Nem akarná segélyekkel, fegyverekkel támogatni Kijevet, és nem akarná a szankciókkal lábon lőni magát. Az elhintett demagógia nyomán viszont Európa Ukrajna mellé állhatott teljes mellszélességgel, de a folyamatos fegyverszállításoknak az lett a vége, hogy a NATO európai hadereje, eszközparkja végletesen meggyengült. A különböző fegyverek, tüzérségi eszközök és azokat kiszolgáló lőszerek mennyisége lecsökkent, és most a tankokon pedig a tankokon a sor. S mi van akkor, ha a kontinens államaira leselkedő veszélyt óriásinak állítják be, de az európai országok védelmi ereje jelentősen gyengült? Itt is elkél a segítség, nemde? S az USA ebben is segít. Az orosz-ukrán háború kitörése után jelentősen nőtt az Európában állomásozó amerikai katonák száma, mint ahogy a fegyverek is özönlöttek a kontinensre. Biden elnök még tavaly nyáron bejelentette, hogy válaszul Oroszország ukrajnai inváziójára, az amerikai erők Spanyolországban, Lengyelországban, Romániában, a balti államokban, az Egyesült Királyságban, Németország és Olaszországban is növelik jelenlétüket. Jelenleg jóval több mint százezer amerikai katona állomásozik Európában, ezek nagy része az 1945-ben legyőzött Németországban tartózkodik. Látszólag Oroszország ellen, de mi van, ha nem(csak) azért? Mi van, ha a jövőben bármelyik európai ország teljesen saját utat akarna járni, és nyíltan szembefordulna a globalista háttérhatalommal? Vajon nem lépnének közbe az amerikaiak a demokrácia védelmében, ha valaki erősen ki akarna énekelni a kórusból, és nem akarná kiszolgálni az USA érdekeit? Nem mondom, hogy erre a kérdésre igen a válasz, de esély az van rá. S szerintünk nem is kicsi. Európa már régen nem önmaga és nem a maga ura, és talán soha nem is lesz az!

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét