Bár földi mennyországot, amit ígért, nem teremtett Észak-Koreában a dzsucse, a Kim-dinasztia vezetése alatt a gyakran éhező, nélkülöző ország olyan katonai hatalommá vált, amely immár Amerikában is félelmet ébreszt.
A Politico csütörtökön számolt be arról, hogy a Carnegie Intézet elemzése szerint Phenjan nagyjából egy tucat Hvaszong-17-es interkontinentális ballisztikus rakétával (ICBM) rendelkezik jelenleg. Ezek egyenként négy nukleáris robbanófejet képesek célba juttatni, hatótávolságuk pedig elég nagy ahhoz, hogy az Egyesült Államok nyugati parti területeinek bármelyik városát elérjék.
A cikkben megszólaló szakértők kiemelik, az Amerikát jelenleg védő rakétapajzs 20 éves, korlátozott fenyegetéssel szemben tervezték, mindössze 44 elfogórakétából áll. A lesajnált Észak-Korea tehát valószínűleg már most fölényben van: ha valamennyi ICBM-ét kilőné az USA-ra, százszázalékos találati pontosság mellett is elkerülhetetlen lenne, hogy több robbanófej is becsapódjon. Ráadásul a GMD rendszer az éjszakai tesztelése során csődöt mondott, így ha Phenjanban éjszaka nyomják meg azt a bizonyos piros gombot, egyetlen rakéta is rést találhat a pajzson, és óriási pusztítást vihet végbe.
Egy másik elemzésben rámutattak arra is, hogy a koreai néphadsereg légiereje az elavultsága ellenére hatalmas, körülbelül 900 gépből áll, és az ország a világon talán a legsűrűbben telepített légelhárítással rendelkezik. Emellett nagy hangsúlyt fektetett a levegő-föld rakéták fejlesztésére, újabban pedig a drónokra koncentrálnak. Az északi UAV-ok több alkalommal repültek át délre, órákat töltve az ellenséges légtérben, anélkül, hogy lelőtték volna azokat.
A Phenjan által elrendelt hadgyakorlatokon a szöuli hírszerzés szerint jellemzően a földi célpontok elleni csapásmérést gyakorolják – és itt érdemes megjegyezni, hogy Szöul mindössze 74 kilométerre fekszik a demilitarizált zóna határától.
A már említett Carnegie Intézet szakértői szerint Észak-Korea légierejének hagyományos gépekből álló négy hadosztálya nem jelent túl nagy fenyegetést, de mindenképpen számolni kell vele. A drónok viszont komolyan problémát jelentenek, ezt az orosz-ukrán háború és az olcsó, de hatékony iráni UAV-ok is bebizonyították.
E két hír világosan rámutat arra, a Nyugat önhittsége, az elmúlt 30 év gazdasági, politikai és katonai hegemóniájának sérthetetlenségébe vetett hite tulajdonképpen önsorsrontás volt. A szankciókkal és a hidegháborús retorikával annyit sikerült elérni, hogy Észak-Korea bekerült a nukleáris elrettentő erővel bíró országok táborába, amihez előbb-utóbb nagy valószínűséggel Irán is csatlakozni fog.
És ami igazán aggasztó, hogy minderre válaszul Japán fegyverkezésbe kezd, Dél-Korea pedig bejelentette az igényét, hogy maga is atomhatalommá válhasson, amit Kim Dzsongun nem hagyhat. A világháború egyre elkerülhetetlenebbnek látszik.
