A Katargate legfrissebb fejleményei kapcsán eszembe jutott a régi vicces mondás: „korrupció az, amiből engem kihagynak.” Nagyjából ez a gondolkodásmód jellemző az Európai Parlament azon képviselőire is, akik az elmúlt években rugalmasan értelmezték a beszámolási kötelezettségüket és elfelejtették jelenteni, hogy különböző ajándékokat fogadtak el, például a Perzsa-öbölben található Katartól.
A Transparency International EU brüsszeli székhelyű civil szervezete adta közre, hogy összeszámolta, az EP legkevesebb 53 képviselője sértette meg a magatartási kódexet azzal, hogy késve számolt be a kapott ajándékokról. Az európai parlamenti képviselők memóriája – a korrupciós botrány után – megélénkült, és azóta sietve próbálják bepótolni lemaradásukat, sorra jelentik be ajándék utazásaikat, amiket a többi között éppen a Perzsa-öböl menti országtól kaptak.
A Katargate kirobbanása előtt, a teljes parlamenti ciklusban, tehát 2019-től összesen 321 nyilatkozatot nyújtottak be az uniós bürokraták, a botrány azonban hirtelen javított a képviselők emlékezőképességén, csak az utóbbi két hónapban 103 nyilatkozat érkezett be. Egy-egy egzotikus túra a sivatagi homokra varázsolt futurisztikus üvegpaloták világába, a fullos kiszolgálást nyújtó tengerparti luxushotelekben ejtőzés, homárt majszolva és hűsítő koktélokat szürcsölve persze csupán aprópénz, semmiség az Eva Kaili balos EP-alelnök bőröndjében megtalált 600 ezer euróhoz képest. Azt viszont megmutatja, hogy milyen pitiáner alakok, kilóra megvehető, a hazájukban rég levitézlett „politikusok” képviselik közel félmilliárdnyi európai ember érdekeit.
Valójában az derült ki, ami eddig is nyilvánvaló volt, hogy ezek a brüsszeli bürokraták nem az európai érdekeket képviselik, hanem mindig azokét, akik éppen fizetnek nekik némi borravalót, vagy akár nagyobb összegeket is. Az árulás mértéke általában egyenesen arányos a kifizetett júdáspénz nagyságával, ezért borítékolható, hogy – pestiesen szólva – volt és van az a pénz, amiért az unió egyes vezetői akár a kontinens egészének alapvető érdekeit is feláldozzák egy másik nagyhatalom, vagy a globális háttérhatalom zsoldjában.
Nem lenne meglepő, ha egyszer kiderülne, hogy mennyi dollár gurult a tengeren túlról az óhazába, konkrétan Brüsszelbe, amiért hajlandó az unió vezérkara tönkre tenni Európa gazdaságát az esztelen szankciókkal Oroszország ellen.
