A helyzet „teljesen világos”, Oroszország megtámadta Ukrajnát, így elsőként Oroszországnak kell lépéseket tennie azért, hogy lehetővé váljon a béke – ezt nyilatkozta a német kancellár. Olaf Scholz azonnal konkretizál, és kijelenti: a leginkább szükséges lépés az orosz csapatok kivonása Ukrajnából.
Két mondat, de mennyi minden eszembe jut róluk, szokás szerint pontokba szedem ezeket:
- Amit herr Scholz mond, az nem elszigetelt beteg gondolat, hanem általános beteg gondolat. Erről beszél felváltva az összes nyugati vezető hosszú hónapok óta. S nyilván nem véletlenül teszik. Bizonyára egy pillanatra sem gondolják komolyan, de abban bíznak, hogy ha sokan sokfelé elmondják ezt az agyrémet, akkor igazsággá válik, amit talán még inkább magáévá tesz az európai társadalom is.
- Fontos tisztázni, hogy ez a gondolat miért beteg. Első hallásra ugyanis talán logikusnak tűnik a követelés, hogy a támadó fejezze be a háborút, és vonja ki csapatait. De nagy kérdés, mikor indult ez a háború, és ki kezdte? Sokan mondják ugyanis – és magam is osztom ezt a gondolatot –, hogy ez a háború 2022. február 24-nél jóval hamarabb kezdődött, csak egy éve magasabb fokozatra kapcsolt. Így ezzel az erővel Oroszország is mondhatná, hogy tegye meg Kijev az első lépést, jelentse ki semlegességét, és biztosítsa a kisebbségek jogait, és akkor majd elindulhat a békefolyamat.
- A gondolat azért is beteg, mert Oroszország valószínűleg több tíz- vagy akár százezer katonát áldozott fel azért (ennyien halhattak és sérülhettek meg), hogy elérje kitűzött céljait. Ugyan ezeknek eddig csak bizonyos elemeit valósította meg, de így is körülbelül százezer négyzetkilométer olyan területen állomásozik, amely 2014-et megelőzően Ukrajnához tartozott. Bárki azt gondolja, hogy ekkora véráldozat után Moszkva csak úgy kivonul? Főleg azok után, hogy ha lassan is, de ő nyomul előre?
- A gondolat azért is beteg, mert Oroszország addig van erő- és alkupozícióban, amíg elfoglalt területeket birtokol. Ha ezekről kivonulna, akkor a tárgyalásokon miből engedne? Oroszország vezetői címeres ökrök lennének, ha ezekről a területekről előre lemondanának. Nyilvánvalóan nem azok, így maradnak is. Sőt, ezért próbálnak újabb és újabb területeket elfoglalni, mert azzal tovább javulhatnak a tárgyalási pozícióik.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ahogy a baj, úgy a beteg gondolatok sem járnak egyedül. Herr Scholz után ugyanis rögtön megszólalt Antony Blinken amerikai külügyminiszter is, aki kijelentette: a Biden-kormányzat „nulla bizonyítékot” lát arra, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök kész lenne komoly béketárgyalásokra. – Éppen ellenkezőleg, a bizonyítékok ennek az ellenkezőjére utalnak – tette hozzá a tárcavezető. Blinken szerint az igazi kérdés az, hogy Oroszország eljut-e arra a pontra, „ahol valóban kész arra, hogy véget vessen az agressziójának”. Vagyis látszólag azt várják, hogy az oroszok vonuljanak ki Ukrajnából, mert szerintük Moszkva ezzel kész lenne a béketárgyalásokra. De kérdezem én, ki venne komolyan egy letolt gatyájú tárgyalópartnert, egy olyat, aki önként lemondana a saját nem gyenge alkupozíciójáról? Senki! Na, Moszkva éppen ezért előre megy, és nem hátra!
