Több mint egy éve naponta többször is végigolvasom az orosz-ukrán háború legfrissebb híreit, és a portálokról rendkívüli mennyiségben zúdulnak rám a brutális veszteségekről szóló hírek. Katonák százezrei, nagyon sok civil, köztük gyermekek adták már eddig is életüket a nagyhatalmi érdekekért. Legfőképpen azért, hogy a globalista háttérhatalom tovább gazdagodhasson. Azért, hogy legyenek katonai megrendelések, vegyék Európában és máshol az amerikai gázt vagy éppen olajat, és hogy az eddig is mérhetetlenül gazdagok tovább növelhessék vagyonukat. A véráldozatot pedig olyanok hozzák ezért, akik fényévekre vannak a felső tízezer lehetőségeitől, akik eddig is nap mint nap tekerték a mókuskereket, és abból éppen hogy megéltek valahogy. Most pedig százezer számra lesznek olyan családok, ahol a kisfiúk és kislányok apa nélkül nőnek fel, vagy ahol a legnagyobb kincs, egy-egy gyermek veszik oda. Az áldozatokat hozó családok fájdalmas sóhaja az egekig ér.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a Donyeck megyei Artemivszkért (Bahmut) hónapok óta folyik a háború. Naponta százak vagy akár ezrek – oroszok és ukránok – halnak meg a városért folytatott harcokban. S miért? Minden valószínűség szerint a semmiért. Az oroszok ugyanis várhatóan így is, úgy is elérik a céljaikat, a kérdés csak az, hogy mekkora pusztítás, pusztulás és veszteség árán. Az pedig az ukránokon aligha segít majd, hogy Moszkva céljai csak jelentős orosz veszteség mellett teljesülnek, ha ezért Ukrajna összezsugorodik, rommá válik, a társadalma pedig megroppan. Az oroszok gyengítése pedig csak a globalista háttérhatalomnak éri meg, de nekik nagyon. A könyveléseikben szereplő nyereségeket viszont ukrán vérrel írják, nagyon sok vérrel. Zelenszkij, ébresztő!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét