Kihúzta a gyufát az indiai kormánynál Soros György, aki a múlt héten azt találta mondani, hogy Narendra Modi nem demokrata, majd kajmánvigyorral az arcán előadta: India viszont demokrácia, hát itt az ideje, hogy a nép elkergesse a miniszterelnököt.
(Zárójelben jegyezzük meg, a milliárdos Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata dollármilliókat fektetett be a szubkontinensen; honlapjuk szerint a 2014 és 2020 között folyósított összegek 64 százalékát demokrácia exportra és jogállamiság-építésre fordították, vagyis a szervezet mélyen érintett az indiai politikában.)
A New York-i spekuláns Indiával kapcsolatos eszmefuttatására és “politikai tanácsaira” aztán az ország külügyminisztere, Subrahmanyam Jaishankar egy sydney-i konferencián válaszolt. Azt mondta: Soros tipikusan “euroatlanti nézeteket” vall. “Még mindig vannak olyan emberek a világon, akik úgy vélik, hogy saját definícióiknak, preferenciáiknak, meggyőződésüknek minden mást felül kell írniuk” – tette hozzá, majd lényegében arról beszélt, hogy vége van annak a korszaknak, amikor a Nyugat ráerőszakolhatta a saját értékeit és demokráciafelfogását másokra. “A világ egyensúlyba került” – szögezte le.
Jaishankar szerint ettől függetlenül Delhi aggasztónak tartja Soros viselkedését, mert ő egy öreg, gazdag véleményformáló, és veszélyes, mert az ilyen emberek és szervezeteik óriási erőforrásokat hajlandóak mozgósítani a közvélemény befolyásolása érdekében. “Ezt nem tudjuk félvállról venni, mert olyan ország vagyunk, amelyet a múltban gyarmatosítottak. Éppen ezért ismerjük a külső beavatkozás veszélyeit” – mutatott ár a tárcavezető, aki beszédét azzal zárta: India szavazóinak kell eldönteniük, hogy hogyan kell vezetni az országot, és nem Soros Györgynek.
Subrahmanyam Jaishankar szavaival lehetetlen nem egyetérteni. Kevés dolog irritálóbb a kéretlen tanácsoknál, főleg akkor, ha több tízezer kilométerről akarja valaki megmondani, hogy mi a jó nekünk.
Igaza van abban is, hogy hiába döntögetnek szobrokat az USA-ban vagy Nagy-Britanniában, hiába verik földhöz magukat a frusztrált felsőközéposztálybeli tüntetők és kérnek bocsánatot két sütőtökös latte között egy 30 másodperces Tik-Tok videóban a gyarmatosításért, az imperialista, gyarmatosító reflexek ma is működnek. Ráadásul a neokolonializmus minden tekintetben brutálisabb, mint a klasszikus 19. századi formája.
Amikor a britek bementek Indiába, fokozatosan magukhoz ragadták az adminisztratív hatalmat, monopoljogot szereztek a gyarmati árú kereskedelemre, egyszerű kapitalista logika szerint olcsón vettek, termeltek, és az Európába, Amerikába szállított árut drágán adták tovább. Közben utakat, iskolákat, kórházakat építettek – és ami a legfontosabb: nem szóltak bele a helyiek mindennapi (vallási, kulturális) életébe.
A neokolonializmus ezzel szemben nem épít, tudati szinten viszont rombol, a legkegyetlenebb azonosulást várja el mindenkitől, és mint egy messianisztikus szekta, a hagyományok, a tradicionális normák és szokások teljes megtagadását, egy nyugati típusú embertelen életmóddal és berendezkedéssel való felváltását követeli mindenkitől – újjászületést a globalista fogyasztói társadalom nihiljéban.
Mi még nem érezzük, de reméljük igaza lesz az indiai külügyminiszternek: a világ tényleg egyensúlyba kerül, és mi a serpenyő jobbik oldalán leszünk majd.
