Legfeljebb az avatott gazdasági szakembereknek tűnt fel, de az orosz-ukrán háborúban valójában már rég ledobták az atombombát, mégpedig az Egyesült Államok és féregnyúlványa, az Európai Unió, akkor, amikor úgy döntöttek, befagyasztják Moszkva devizatartalékainak közel felét (300 milliárd dollárt), és kizárták a nagy orosz bankokat a nemzetközi fizetéseket megkönnyítő SWIFT rendszerből.
A nukleáris fegyverek viszont mind kétélűek – ezt Washingtonnak is figyelembe kellett volna vennie, de a jelek szerint túlbecsülte politikai és pénzpiaci befolyását.
Amellett ugyanis, hogy a szankciók nem kényszerítették térdre Oroszországot, arra késztették Moszkvát és Pekinget, hogy fokozott tempóban hozzálássanak egy alternatív pénzügyi infrastruktúra kiépítéséhez. Ráadásul a büntetőintézkedések más országokban is félelmet keltettek. Sok fővárosban érzik most úgy, hogy Amerika átlépte a vörös vonalat. Korábban soha nem használták „fegyverként” a dollárt, de ami egyszer előfordul, előfordulhat újra bármikor.
Miért van ennek jelentősége? A nemzetközi kereskedelemben szinte kizárólag dollárban történik az elszámolás, és a nemzeti bankok is jellemzően „zöldhasúban” tartják az egyes államok devizatartalékát. Az amerikai valuta tehát hegemón helyzetben van. Ennek megtörésére több kísérlet is volt, elég csak az Euro bevezetésére gondolni, ami viszont e tekintetben teljes kudarcnak bizonyult.
Visszatérve a bizalomvesztésre, tavaly februárban Irak központi bankja bejelentette, hogy engedélyezi a Kínával folytatott kereskedelem jüanban történő elszámolását. Banglades szeptemberben tett ugyanígy. Ugyanebben a hónapban a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagjai megállapodtak abban, hogy növelik a helyi valutában folytatott kereskedelmet. Kínán kívül Oroszország, India, Pakisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán alkotja a blokkot. Decemberben pedig Kína és Szaúd-Arábia végrehajtotta első jüanban lebonyolított tranzakcióját.
Eközben India és az Egyesült Arab Emírségek megegyeztek abban, hogy egymás között rúpiában, illetve dirhamban számolnak el, míg Argentína és Brazília saját közös valuta bevezetésén dolgozik, és a sor ezzel még közel sem teljes.
A dollár visszaszorulása tehát a nemzetközi kereskedelemben és a tartalékképzésben egyaránt felgyorsult. 2000-ben a nemzeti bankok devizatartalékainak 70 százaléka volt dollárban elhelyezve, most 60. Eközben az Euro részaránya alig nőtt valamit: a bevezetése óta eltelt csaknem negyedszázadban mindössze 2 százalékkal, míg a kínai renminbié (jüan) 6 év alatt hárommal.
A jüan malmára hajtja a vizet az is, hogy Oroszország úgy döntött, 2023-tól az összes olaj- és gáztöbbletbevételét jüanban tárolja le, és általában is egyre inkább a kínai valuta felé fordul devizatartalékait illetően. Az USA tehát azzal, hogy ledobta az atombombát, hosszú távon rengeteget ártott magának. Úgy is mondhatnánk, hogy nem számolt a széliránnyal, és nem vette figyelembe, hogy a radioaktív pernye rá fog visszahullani. De most már késő.
