Megdöbbentő bejelentést tett Hszi Csin-ping elnök a kínai parlamentben: az államfő közölte, hogy országa „háborúra készül” – adta hírül a napokban a Foreign Affairs alapján a Portfolio.hu. Az internetes portál emlékeztetett arra, hogy Peking retorikájában március 1-én lehetett észlelni az első változásokat, amikor is a Kínai Kommunista Párt lapjában megjelent egy esszé a következő címmel: „Hszi Csing-ping elnök útmutatásával és a hadsereg megerősítésével dicsőségesen fogunk előre menetelni”.
Mint a Portfolio.hu összegyűjtötte, az elmúlt hónapokban több kisebb jele is volt annak, hogy Peking készül valamire:
- A kormány megduplázta 2023-ra az ország védelmi kiadásait.
- Tervet nyújtottak be arról, hogy csökkentsék Kína külföldi gabonára való rászorultságát.
- A Tajvani-szoros kínai oldalán több, légitámadások ellen oltalmat nyújtó bunkert építettek.
- Módosították az állam honvédelmi törvényét, amely többek között lehetővé tette új területvédelmi erők létrehozását, illetve felgyorsíthatja a tartalékos katonák behívását.
Bár, mint írták, a kínai elnök nem részletezte egyértelműen azt, hogy kivel tervez háborúzni, szinte biztosra vehető az, hogy az üzenet Tajvannak, ezzel együtt pedig a sziget szövetségeseinek, az Egyesült Államoknak, Japánnak, Dél-Koreának és Ausztráliának szólt.
Elgondolkodtam azon, főképpen Moszkva és Peking erős szövetségének ismeretében, hogy mi mehet a háttérben, és mi van, ha az orosz és a kínai elnök a saját csapdájába csalta az USA vezette Nyugatot? Mi történt ugyanis az elmúlt bő egy évben? Oroszország elindítja a különleges hadműveletet Ukrajna ellen, amire a Nyugat összezár és fokozza a Kijevnek nyújtott támogatást. Azt remélik, elérkezett a leszámolás pillanata.
Moszkva közben nem esik túlzásokba, mindig annyi energiát tesz bele a háborúba, hogy a Nyugatnak muszáj legyen újabb és újabb fegyverekkel ellátnia a szövetségesét. Az invázió csak lassan halad előre, mert gyors győzelem esetén Ukrajna folyamatos fegyverzése elmaradna, de egy elhúzódó konfliktusnál a Nyugat egyfajta anyagháborúba kormányozza magát, amire nem volt kellően felkészülve.
A hatás pedig nem marad el, a NATO-készleteinek egy jelentős része, főleg Nyugat-Európából, Ukrajnában köt ki, és elég, felemésztődik a háborúban (már az, ami odajut a szállítmányokból), és egy sor ország már most híján van fontos fegyvereknek és lőszernek is. Több európai ország vezetője is nyilatkozott arról, hogy egy háborús konfliktus esetén a hadseregük nehézségekkel küzdene. Vagyis azzal, hogy fogynak a fegyverek és az eszközök nyugaton, csökken a védelmi kapacitás. De mi van, ha Peking csak ezt várta? Mi van, ha Kína most lép a tettek mezejére, hogy a Nyugat kezd belefáradni az orosz-ukrán konfliktusba? Vajon a NATO hogyan viselne egy kétfrontos háborút?
Erre a kérdésre most még nem tudjuk a választ, de egy biztos, ráerősítenek a helyzetre a kínai védelmi minisztérium szóvivőjének szavai, aki azt mondta: „a kínai hadsereg kész fokozni az orosz hadsereggel a stratégiai kommunikációt és egyeztetést.” Tan Ke-fej hozzátette: „a két ország kész együtt tenni a globális biztonsági kezdeményezések megvalósításáért.” Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések aligha teszik boldoggá a globalistákat.
