Több mint félszáz intézménnyel és személlyel szemben hirdetett ki szankciókat április 12-én az Egyesül Államok. A bejelentésnek gondosan megágyaztak: az amerikai szócsőként működő 444 előmelegítette a sztorit azzal a hírrel, mely szerint Washington „új intézkedést tervez a magyar kormány megbüntetésére, például felmerült, hogy szankciót vetnek ki befolyásos személyekre”. Aztán sorra a többi lap is elvégezte a házi feladatát – a Telex például ma reggel azt írt: a „Fehér Ház a magyar kormányt (…) a háborúban mutatott viselkedésének köszönhetően veheti elő.”
Ezek után David Pressman sajtótájékoztatója már nem okozott meglepetést. Sőt, inkább csalódást keltett, mert végül csak egyetlen magyar név, Laszlóczki Imréé hangzott el, akiről olvasóink többsége valószínűleg épp úgy nem tud semmit (és jelentéktelensége okán nem is kell tudnia), mint a Nemzetközi Beruházási Bankról, amelynek alelnöke. Ezzel együtt az esemény mégis figyelemre méltó volt, egyrészt azért, mert a fotók és videófelvételek alapján arra valószínűleg csak válogatott médiumok újságírói nyerhettek bebocsátást; másfelől pedig azért, mert még ennek a szűk, és az USA iránt nyilvánvalóan elfogult körnek is mindössze három kérdést engedélyezett az a nagykövet, aki szerint a magyar kormány egyik fő bűne a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadságjogának semmibevétele.
Természetesen a rövid és jellegtelen beszédében Pressman elővett minden oroszellenes és háborúpárti klisét, amit ilyenkor szokás, s világossá tette: a Biden-adminisztráció elvárja tőlünk, hogy szakítsunk meg minden kapcsolatot Moszkvával, majd álljunk be a háborút a végsőkig támogató NATO-tagok és -csatlósok sorába.
Hogy mi lesz akkor, ha nem tesszük? Ha maradunk a béketáborban? – abból tegnap kaptunk ízelítőt, amikor kiderült, hogy a húsvéthétfőn elindított „Ruszkik haza!”-plakátkampányt az amerikaiak finanszírozzák egy Nyugati Pálya nevű Facebook-oldallal egyetemben, melynek hirdetéseire máris több mint 100 millió forintot költöttek. E mellé tegyük oda, hogy az internetre kikerült titkos dokumentumok egyes – meg nem cáfolt – részletei szerint az USA számos „jó szövetségesét” is megfigyeli, s még inkább az olyan renitenseket, mint a magyar kormány. Ha ez a kezdet, vajon mi jöhet még? Mi mindent vetnek majd be a kampányban – vagy éppen azért, hogy a régi módszer szerint itthon is egy „színes forradalmat” szítsanak?
