Amióta tavaly február 24-én megindult Oroszország “különleges katonai művelete” Ukrajnában, nap mint nap, szinte óráról-órára figyelem az eseményeket. Nyilván nem vagyok ezzel egyedül. Nagyon sok körülményt azonnal megértettem, voltak dolgok, amelyek értelmezéséhez idő kellett, és van néhány részlet, amelyeket mostanáig nem fogok fel. Az utóbbiak közül kiemelkedik Lengyelország viselkedése.
Mielőtt megpróbálnék erre magyarázatot adni, érdemes a történet szempontjából két dolgot rögzíteni. Lengyelországnak és Oroszországnak, illetve jogelődjeiknek bőven voltak konfliktusaik egymással az elmúlt évszázadokban. Alapvetően nem csoda hát, ha az oroszok miatt nemhogy kinyílik a lengyelek zsebében a bicska, hanem talán tartósan nyitva is van.
Szintén érdemes megemlékezni arról is, hogy az utóbbi években az Európai Unióban Magyarország mellett Lengyelország volt az ügyeletes fekete bárány. Brüsszel nemcsak hazánknak tartott be ott, ahol tudott, hanem hasonlóképpen felléptek Varsóval szemben is, és a lengyelek sem kapták meg a nekik járó támogatások, források egy jelentős részét. A Varsó-Budapest tengely együtt sírt, együtt nevetett, de az örömködésre kevés okunk volt.
Aztán kitört az orosz-ukrán háború, és Lengyelország politikájában hatalmas változás állt be. Ez nem jelenti azt, hogy Varsó rendezte volna kapcsolatait az Európai Bizottsággal, de Ukrajna kapcsán időnként még Brüsszelre is rálicitáltak. Szinte minden fegyvernemből elsőként szállítottak Ukrajnának, volt, amikor a lengyeleket úgy kellett visszafogni, hogy bizonyos fegyvereket ne adjanak Kijevnek.
Rögtön a háború elején olyan vad ötlet is felmerült a lengyelekben, hogy egyes határ közeli repülőtereket az ukránok rendelkezésére bocsátanak, mondván az ukrajnai bázisokat az oroszok támadják. El kell képzelni, milyen helyzetet eredményezett volna, ha az ukrán gépek felszállnak volna Lengyelországból, megszórták volna az oroszokat, majd dolguk végeztével visszatértek volna lengyel területre. Oda, ahová az oroszok büntetlenül nem támadhattak volna, mert Lengyelország ugye a NATO tagja. Erről a lengyelek végül felsőbb nyomásra akkor letettek, de azóta is tömegével szállítottak fegyvereket Kijev megsegítésére. S közben történt még egy érdekes változás, a lengyelek hihetetlen módon behódoltak az USA-nak.
Egy sor amerikai katona, fegyver, technika érkezett Lengyelországba, emellett Varsó egy csomó fegyvert rendelt az USA-tól. Súlyos dollármilliárdokért szereznek be összesen 366 M1A1 és M1A2 Abrams tankokat, emellett a közelmúlt híre, hogy a Pentagon a terv szerint 18 HIMARS mozgékony tüzérségi rakétarendszert, nagy hatótávolságú taktikai rakétarendszerhez (ATACMS) való rakétákat, valamint több mint ezer, irányított rendszerbe illeszkedő rakétát ad el a lengyeleknek. Egyértelmű hát, hogy minden jel arra utal: a lengyelek az USA legjobb partnerei kívánnak lenni Európában.
A nagy kérdés, hogy miért? Erre több elképzelésem is van.
1. A lengyelek tényleg annyira félnek az oroszoktól, hogy minden eszközzel gyengíteni akarják Moszkvát, és a védelmük biztosítása érdekében totálisan belemásznak az USA hátsójába? (Nem hiszem.)
2. Többször is írt róla a sajtó, hogy Lengyelországnak egyes ukrán területekre fáj a foga, ahová idővel békefenntartóként be akarnak vonulni. Ezért tennének mindent? (Hát majd kiderül.)
3. Andrzej Duda lengyel elnök nemrég azt mondta, hogy országa az USA és Nagy-Britannia után a harmadik legnagyobb fegyverszállítója Ukrajnának. A vezetés szerint Lengyelország a hadművelet kezdete óta a GDP-je több mint 1 százalékát kitevő fegyvereket és katonai felszereléseket küldött a kijevi rezsimnek. Később Artur Soboń pénzügyminiszter-helyettes úgy fogalmazott: „ahogy Lengyelország a katonai csomópont szerepét töltötte be, ha az Ukrajnának nyújtott katonai segítségről beszélünk, úgy szeretnénk, ha a pénzügyi csomópont szerepét is betöltenénk, amelyen keresztül Ukrajna újjáépítésének finanszírozása folyik majd.” Ez már tiszta beszéd. Vagyis lehet, hogy a lengyelek csak befektetnek a jövőbe?
4. Lehet, hogy a lengyelek azért adták el magukat a Biden-adminisztrációnak, hogy ennek segítségével, az USA-n keresztül gyakoroljanak nyomást Brüsszelre. (Ebben is lenne talán ráció.)
A választ az élet adja majd meg! Ami biztos, a magyar-lengyel barátságot simán odadobták a céljaik elérése érdekében, legyen bármi is az!
Számtalanszor leírtam a “lengyel magyar két jó barát” című rigmusra, hogy a népeknek nincs barát, csak érdek. És lám, itt az élő példa.
De igen is van! Nekünk ráadásul a lengyelek testi lelki barátaink – testvéreink! Azok voltak, most is azok és azok is maradnak! A lengyel-magyar barátság a példa rá, hogy van a népek között barátság! A mi népeink között biztosan!
A politikai érdekek mentén azonban nincs barátság, maximum csak eljátszott barátság = érdekek vannak ahogy írod!
Mit is mondjak , a lengyelek kétszínű, részlehajlok mostan az amerikaiak pártján majd holnap a győztes oroszok pártján. Cserélik a kabátot. De Isten nem részlehajló. Ő az akié az utolsó szó.
Lengyelország Európa egyik sírásója!Nincs az a nemzeti érdek ami más nemzetek életével játszogathat! Amerika agresszor,ezt különösen nem kell magyarázni!
Semmi köze ehhez a lengyel magyar barátsagnak, ebből a lengyelek semmit nem dobtak sehova és mi sem dobtuk el. Sokkal inkább katyin és a kommunista éra dominál az ügyben. Meg hogy a közép európai síkságon nem igen van földrajzi akadály nagyhatalmak hadseregeinek haladásához! A lengyelek meg akarják mutatni, hogy nagyon drágán adják a bőrüket, elvileg mi is erre gyúrunk a haderőnk fejlesztése mentén.