Világossá vált, hogy a Nyugat nem akar békét Ukrajnában, nem törődik sem az emberek szenvedéseivel, sem a háború gazdasági következményeivel, amelyek közvetve százmilliókat sújtanak – így összegezhetőek Li Hui, Kína eurázsiai ügyekért felelős különmegbízottja európai békemissziójának tapasztalatai. Mint ismert, a diplomata az elmúlt napokban ellátogatott Ukrajnába, Lengyelországba, Franciaországba, Németországba és Belgiumba, majd péntek reggel Moszkvába repült, ahol Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel tárgyalt.
A találkozókról túl sok konkrétum nem jelent meg mostanáig. De miként arra számítani lehetett, Washington európai féregnyúlványai azonnal jelentettek a Fehér Háznak, mely pedig, gondosan mérlegelve az érdekeit, néhány részletet kiszivárogtatott a Wall Street Journalnak. Ennyiből is kitűnik azonban, hogy Peking egy valóban igazságos válságrendezés előmozdításán fáradozik – ellentétben a Nyugattal, melynek egyedüli célja Oroszország tönkre tétele.
Itt fontos kiemelni, hogy az Egyesült Államoknak és szatellitjeinek nincs béketerve. Harminc éven át vették semmibe Moszkvát. A NATO-t Oroszország tiltakozása ellenére bővítették több lépcsőben, a szövetségi rendszerét ellenzéki mozgalmak, terroristák és szivárványos forradalmak támogatásával igyekeztek szétzilálni – és többek között Angela Merkel, valamint Petro Porosenko nyilatkozataiból tudjuk, hogy a minszki megállapodásokat átverésnek szánták, egyedüli céljuk az időhúzás volt, hogy felfegyverezhessék Ukrajnát, mely a megfelelő időben leszámolhatott volna a donbasszi szakadárokkal, s visszavehette volna a Krímet.
A Nyugat azt szajkózza, hogy a konfliktus igazságos rendezésére két lehetőség van: a Kreml megalázkodik (azaz feladja területeit, lemond a szomszédjában élő nemzeti kisebbség védelméről és akkora kártérítést fizet, amibe belerokkan) vagy megalázzák (vagyis a harctéren győzik le). Ez ugyanaz a logika, amely az első világháborút lezáró Párizs körüli „békeszerződéseket” szülte, és elvezetett a második világégésig.
Nyilvánvalóan irreális elvárás Oroszországtól, hogy kapituláljon, és nem gondoljuk, hogy a Nyugat akárcsak egy percig is elhiszi, hogy ez meg fog történni. Ez a végtelen cinizmusuk bizonyítéka: ukránok millióit áldoznák fel az Amerikai Birodalom vélt vagy valós érdekeiért. Ha az ukránoknak egy csepp esze lenne, ma este már lángokban állna az USA és az EU kijevi külképviseletének épülete…
Kína valamint a „harmadik világ” ezzel szemben, mint fentebb már említettük, valóban igazságos és tartós békét akar, mely nem az egyik fél visszavonulásától, összeomlásától függ. A Wall Street Journalnak kiszivárogtatott részletek szerint Peking úgy véli, nem lehet figyelmen kívül hagyni az orosz igényeket, érdekeket, félelmeket. Kijevnek be kell látnia, hogy a Krím és a Donbassz sosem volt igazán része Ukrajnának, az elmúlt 8 év történéseire tekintettel pedig már soha nem is lesz, ezért valamilyen formában el kell azokat engednie. Ugyanakkor garanciákat kell kapnia arra vonatkozóan, hogy a továbbiakban Oroszország nem lép fel semmilyen követeléssel, s engedi hogy a békés fejlődés útjára lépjen.
Lehetséges ez? Nagyon is! Oroszországnak nincsenek a már megszerzetteken túlmutató területi követelései Ukrajnával szemben, és korábban ezekre sem tartott igényt. A követelései a nemzetiségi jogok tiszteletben tartására és Ukrajna semleges státusának garantálására irányultak. Az előbbit a Krím és a Donbassz elfoglalásával végül is „megoldotta”, az utóbbi pedig kizárólag a Nyugat szándékától függ. A kínai béketerv épp ezért teljesen reális és gyakorlatilag megvalósíthatatlan.
