Kinek állt érdekében a Nova Kahovka-i gát felrobbantása?

Keddre virradóan nagy erejű robbanás rázta meg a nova kahovaki vízerőmű gátját, amely ezúttal át is szakadt. Az ukránok rögvest Moszkvát vádolták: terrortámadást, ökocídiumot emlegettek. S felszólították a Nyugatot, hogy a történtekre tekintettel vállaljon az eddiginél is nagyobb szerepet a háborúban, amelyet Kijev szerint most már tényleg csak akkor lehet befejezetté nyilvánítani, ha megsemmisítő vereséget mértek Oroszországra. Az atlantista kórus kánonban visszaénekelte, hogy igen, igen. A mainstream sajtó pedig – szokásához híven – magáévá tette Volodimir Zelenszkij és az őt támogató erők álláspontját, amelyet a mindig készséges szakértők, például Rácz Andárs, a biztonságpolitika Oravecz Nórája sietve alá is dúcoltak.

Kezdjük az utóbbival! A logika szabályai szerint állítólag az oroszoknak állt érdekében a gát felrobbantása. Milyen logika szerint? A Dnyeper alsó folyásának a Nova Kahovka-i vízerőmű és Herszon közötti szakasza jellemzően 1-3 kilométer széles, és különösen a keleti, orosz kézen lévő partja mocsaras. Ezen a területen egyetlen nyugati szakértő és agytröszt sem várt ukrán ellentámadást, mert az erőszakos folyamátkelés ilyen körülmények között, pergőtűzben és a szinte sértetlen orosz légierő bombázásai mellett az öngyilkossággal egyenértékű.

Ráadásul, ha az utóbbi napok összecsapásait az offenzíva első akkordjának tekintjük, akkor az pontosan ott indult meg, ahol számítani lehetett rá: a Dnyipropetrovszk–Kramatorszk–Zaporozsje háromszögből előremozogva keleti és délkeleti irányban.

Mindemellett a Noha Kahovka-i erőmű és víztározó biztosítja a döntően orosz ellenőrzés alatt álló Dél-Ukrajna, különösen a Herszoni terület és a Krím ivóvíz- valamint áramellátását. A kiütésével épp a terület védői kerülnek nehezebb helyzetbe, nem is beszélve a polgári lakosságról! A gátszakadás a zaporozsjei erőmű biztonságos működését is veszélyezteti. Ami pedig az árhullámot illeti, a Google Maps e sorok írásakor hat helyen figyelmeztet árvízre: mindegyik keleti parti település.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az ukrán oldalt egyáltalán nem értinik a történtek, de tényszerűen megállapítható: az igazi és hosszú távú hatásaikat a 2022-ben Oroszországhoz csatolt Herszon és a 2014-ben annektált Krím szenvedi el. Szóval, mit is diktálnak a logika szabályai?

E poszt megírásához majdnem kizárólag a mainstream sajtóban és nyugati agytrösztök oldalán megjelent híreket böngésztük át: Reuters, AFP, The Guardian stb. – az egyedüli kivétel az ukrán (az ukrán!) Pravda volt. Az elmúlt egy év tudósításai szerint Kijev részéről először tavaly májusban vetődött fel az az elmélet, hogy az oroszok a Nova Kahovka-i gát felrobbantására készülnek. Vagyis nagyjából abban az időben, amikor a végéhez közeledett az Azovsztal ostroma, Volodimir Zelenszkij pedig a védők kimenekítéséért, repüléstilalmi zóna létrehozásáért és nyugati támogatásokért könyörgött. Ebben az időben az oroszok még jelentős területeket tartottak megszállva a Dnyeper nyugati partján, így teljességgel valószínűtlennek tűnt, hogy a csapataik utánpótlási vonalainak elvágására készülnének. Ugyanakkor a hadsereg ukrán szabotázsakcióktól tartva megerősítette a gát védelmét, az AFP riportere pedig egy támadás nyomait vélte felfedezni, a híd kerítésén ottjártakor, de a hírzárlat miatt nem tudott meg többet.

Augusztusban az ukránok ismét azt híresztelték, hogy az oroszok egy hamis zászlós művelet keretében fel fogják robbantani a Dnyepert 3,2 kilométer hosszan átszelő védművet. Kijev legnagyobb gondja ekkor Szoledar és Bahmut ostroma volt. Augusztus 10-én, amikor Volodimir Zelenszkij bejelentette, hogy az ukrajnai háború a Krímen vette kezdetét és ott is kell véget érnie, majd benyújtotta igényét a legmodernebb nyugati fegyverekre, robbanások rázták meg a Noha Kahovka-i gátat. Egy ukrán helyi lap, majd több csatorna és az ukrajnai Pravda ezek után bemutatott egy felvételt, amin a híd látható, rajta tüzérségi gránátok okozta kráterekkel. A videót gyorsan eltávolították mindenhonnan, és Kijev közölte: a detonáició a szerkezeten belül következett be, mégpedig azért, mert az oroszok aláaknázták a gátat, és megkísérelték a levegőbe röpíteni.

A következő dátum október 18-a. Szergej Szurovikin, az Ukrajnában harcoló orosz erők parancsnoka azt nyilatkozta, hogy hírszerzési információk szerint Kijev újabb szabotázsakcióra készül. Ez már a nagy őszi ellentámadásra esik, az oroszok ekkoriban kezdték meg a visszavonulást a Dnyeper keleti partjára. Ugyanakkor az ukrán offenzíva kifulladóban volt, a lőszerkészletek megfogyatkoztak, és napról napra egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Kijev nem fog tudni stratégiai jelentőségű hídfőállásokat kialakítani a folyamon túlsó oldalán. Volodimir Zelenszkij 21-i videóüzenetében szózatot intézett a Nyugathoz. Azt mondta: „Most a világon mindenkinek erőteljesen és gyorsan kell cselekednie, hogy megakadályozzon egy újabb orosz terrortámadást.”

Erre a gát hirtelen a figyelem középpontjába került, de az egyébként ukránbarát elemzők, például a lengyel Varsói Intézet, arra a megállapításra jutottak, hogy „egy ilyen lépésnek nincs értelme Oroszország számára, mivel akadályozza katonai stratégiáját. Oroszország mindössze két héttel lassítja az ukrán csapatok előrenyomulását délen, ha felrobbantja a hatalmas Kahovka-gátat, de egy ilyen lépés elárasztaná a Dnyeper folyó bal partját, ahová valószínűleg az orosz csapatok vonulnának át a nyugati oldalról. Ráadásul a gát lerombolása után a Krím édesvízhiánnyal néz szembe, ami problémákat okoz az orosz irányítású zaporizzsjai atomerőműben.”

Sőt, október 26-án Andrij Juszov, az ukrán védelmi hírszerzés szóvivője is azt találta mondani, hogy „az orosz erőknek egyelőre nincs lehetőségük a Kahovka Vízerőmű gátjának felrobbantására a megszállt Herszon megyében.” November 6-án mégis minél korábbinál nagyobb károkat okozó robbanás történt, s csak kevésen múlott, hogy nem szakadt át jóvátehetetlenül.

A fentiek alapján és a ma hajnali katasztrófa nemzetközi visszhangjára figyelemmel könnyű belátni, hogy a Nova Kahovka-i gátat leginkább az ukránoknak állt érdekében a levegőbe repíteni. A keleti parti orosz állásokra veszélyt jelentő ukrán tüzérséget a történtek miatt nem kell hátrébb vonni, tovább ágyúzhatják az ellenségeiket. Az erőszakos folyamátkelés eddig sem volt reális lehetőség, a Dnyipropetrovszk–Kramatorszk–Zaporozsje háromszögből kiinduló ellentámadás kezdeti kudarcairól viszont jól eltereli a figyelmet, és tökéletes ürügy arra, hogy Kijev még több támogatást, még halálosabb fegyvereket és újabb szankciókat követeljen.