Az utóbbi napokban megszaporodtak a Jevgenyij Prigozsin és a Kreml közti vitákról szóló nyugati híradások, melyek kenyértörést és a Wagner államosítását vizionálják. A 444 a The Guardian alapján arról számolt be csütörtökön, hogy valószínűleg megpecsételődött Prigozsin sorsa, „akiből lassan a teljes orosz politikai és katonai elitnek elege van”. Hozzátették: van szakértő, aki szerint Vlagyimir „Putyin már hónapokkal ezelőtt dönthetett a Wagner ukrajnai szerepvállalásának mérsékléséről, csak meg akarta várni a bahmuti harcok végét.”
Aligha véletlenül a Telex tolmácsolása szerint a brit védelmi minisztérium legfrissebb hírszerzési jelentése is a Wagner-csoporttal foglalkozik, s rámutat arra: „július elseje a végső határideje, hogy az önkéntes katonai egységek szerződést kössenek az orosz védelmi minisztériummal. A legnagyobb orosz magánhadsereg (…) vezetője, Jevgenyij Prigozsin viszont már korábban jelezte: nem hajlandóak aláírni a szerződést.”
Érdemes megjegyezni – és talán egyszer egy külön Bekezdést is szentelünk majd ennek –, a britek legendás titkosszolgálata olyan feltűnően sokat tévedett az elmúlt egy évben, hogy nem lehet nem feltételezni szándékosságot a részükről. A Wagner Oroszországon kívül is népszerű, a vezetője pedig híresen szabadszájú. Az előbbi okot, az utóbbi pedig lehetőséget szolgáltat a hírnevük csorbítására.
De térjünk vissza a hírekhez és azok hátteréhez! A beszámolók egyaránt felidézik, hogy Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter június 10-i rendelkezése nyomán minden önkéntes alakulatnak szerződést kell kötnie a tárcával, „ezzel növelve az orosz hadsereg hatékonyságát.” „Prigozsin a szerződéskötés elutasításával az orosz elnökkel is nyíltan szembeszáll”, továbbra is dacol, és egyáltalán nem biztos, hogy a csapatai visszatérnek Ukrajnába.
Sojgu és Prigozsin vitája egyébként abból fakad, hogy a magánhadseregek, mint a csecsen Ahmat vagy a Wagner, nagy autonómiával, de gyakran a föderáció hadseregének hadtápjára támaszkodva harcoltak eddig – anélkül, hogy a felek egymás iránti kötelezettségei megfelelően szabályozva lettek volna. Könnyű belátni, ez nem egy hatékony irányítási rendszer, különösen akkor, amikor az ukrán ellentámadás miatt az orosz fegyveres erők „védekező-felőrlő üzemmódban” vannak.
Államosításról tehát szó sincs, a muzsikusokat senki nem akarja beolvasztani a hadseregbe. Tény ugyanakkor, hogy a Kreml a párhuzamos vezénylési struktúrák megszüntetésére törekszik, s emiatt a jövőben súlytalanná válnak az olyan fenyegetések, melyek szerint, ha „nem kapunk ezt vagy azt, akkor kivonulunk innen vagy onnan.” Cserébe a reguláris erők parancsnokai sem tagadhatják meg a Wagner indokolt igényeinek kielégítését.
Okozott ez feszültséget? Bizonyosan, hiszen Jevgenyij Prigozsin a legjobb feltételeket akarja kiharcolni az embereinek. Emiatt megpecsételődött a sorsa? Bizonytalanná vált, hogy visszatérnek Ukrajnába? Lássuk, mit mondott erről ő maga tegnap:
„Augusztus 5-én indulunk visszatérünk a frontra!”
Ezt a kijelentését valahogy nem akarták észrevenni a nyugati lapok, szakértők és a brit hírszerzők.
