Nem tehetünk mást, valahogy alkalmazkodnunk kell ahhoz a világhoz, amelyben Moszkva történelmi fordulatot hajtott végre, s lényegében levált Európáról – erről írt a londoni The Times. A lap szerint a Nyugat szankciói nem gyakoroltak jelentős hatást az orosz gazdaságra, viszont a kialakult helyzet új távlatokat nyitott meg előtte, ami nem mondható el az Európai Unió országairól és Nagy-Britanniáról. Az Orosz Föderáció „meglepően jól” áll, miközben a szövetségesek védelmi ipara forráshiánnyal küzd: a Kijevnek nyújtott segítséggel lényegében kimerítette a készleteit, s ezzel saját biztonságát tette kockára – állapította meg Max Hastings »Téveszmén alapszik a Nyugat hozzáállása Ukrajnához« című cikkében.
A szerző egyébként a fegyverkezés és a hadianyaggyártás felpörgetését sürgeti, amivel a magunk részéről nem értünk egyet. Mindazonáltal figyelemre méltónak tartjuk, hogy egy rangos napilap is a szankciók értelmetlenségéről értekezik. Pedig ez ma eretnekségnek számít. Aki kimondja, soha nem mossa le magáról, az oroszpártiság bélyegét.
Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy Brüsszel maga sem tűnik túl magabiztosnak ebben a kérdésben. A bizottság és más uniós testületek olyan gyakorisággal izzadják ki magukból a megszorítások pusztító erejéről szóló közleményeket, mintha ismételgetniük kéne, hogy el ne felejtsék – vagy el ne bizonytalanodjanak, ha szembe jön velük a valóság. De lássunk két példát!
2022. március 12-én, tehát alig néhány héttel a háború eszkalációja után azt kellett hinni, hogy a Rubelnek vége: „az ország nem fér eszközeihez, a lakosság és a vállalatok bizalma megszűnt a hazai fizetőeszköz iránt.” Ehhez képest a Rubel MNB devizaárfolyama 3,86 Forint volt az invázió napján és 4,07 Forint volt most pénteken.
2022. december 22-én az Európai Bizottság azt írta, hogy „romokban van az orosz gazdaság”, amely 5,5-9 százalékot zuhant a szankciók hatására (fél évvel korábban még 15 százalékot jósoltak). Nem sokkal később kiderült, hogy a valóság csupán 2,1 százalék. (És érdekességképpen jegyezzük meg, hogy az ukrán gazdaság minden támogatás ellenére 19,3 százalékkal zsugorodott tavaly.)
A helyzet tehát az, hogy a Brüsszel-London-Washington tengely bármennyire is szeretné elhinni és elhitetni: a szankciók működnek – nem! Valójában nem működnek. Az elmúlt egy évben olvastunk olyat, hogy Oroszországba visszatér a gorbacsovi hiánygazdaság, a kilométeres sorállások; hogy megáll az élet a McDonald’s, az IKEA vagy a luxus ruházati márkák kivonulása miatt – de nem állt meg. A távozók helyét átvették a belföldi gyártók, és egyébként is a háborúkat nem a plázákban és az autószalonokban szokták megnyerni vagy elveszteni, hanem a csatatereken. Ott pedig eddig még csak az ukránok panaszkodtak a hadianyag hiányára.
