Éppen az áldozati ünnepre készült az Ahmat-Dzsami mecset a Donyecki Népköztársaságban, amikor ukrán támadás érte. A hírek szerint a robbanások kicsavarták az udvaron álló fákat, és megsérült az épület homlokzata is – személyi sérülés szerencsére nem történt.
Lehetne persze véletlen is, hogy az íd al-adhá előestéjén az oroszajkú muszlimok imaházát (is) lőtte a kijevi rezsim tüzérsége, de ennek némileg ellentmond az a tény, hogy húsvétkor pedig pont az orosz ortodox Urunk Színeváltozása székesegyházat sikerült eltalálniuk.
Ukrajna viszonya a vallási közösségekhez nem sokban különbözik attól, ahogy a nemzetiségekkel bánnak. Magyarul: virágozhat száz virág, csak legyen mindegyik égszínkék és szalmasárga. A pravoszláv egyházat már a háború 2022. február 24-i eszkalációja előtt igyekeztek különféle adminisztratív eszközzel és hatósági vegzálással a lehető legkényelmetlenebb helyzetbe hozni.
A moszkvai patriarchátus papjait árulóknak, kémeknek kiáltották ki. Aki nem ismeri az ortodoxiát, erre azt mondhatja, „persze, hiszen a gyülekezet nevében is benne van: moszkvai”. Csakhogy ez ugyanolyan agyament érvelés, mint az, amit a múlt század elején a mexikói egyházüldözés szervezői hangoztattak: ott és akkor az volt a baj a katolikusokkal, hogy „rómaiak”.
Az egyház nacionalizálását az amerikaiak támogatásával hatalomra kerülő Petro Porosenko kezdte meg és vitte szakadásig. Zelenszkij elődjének programja ugyanaz volt, mint Adolf Hitleré, aki a „birodalmi evangélikus egyházba” akart kényszeríteni mindenkit, akit nem lehetett „lehozni” a kereszténységről.
A Porosenko-korszak eredménye e tekintetben az ukrán államvallás megteremtése és felhízlalása a pravoszlávoktól elkobzott vagyonnal. Ezzel lényegében szétvert egy olyan egyházi struktúrát, amely Konstantinápoly eleste óta, több mint 500 éve létezett.
Volodimir Zelenszkij pedig folytatta, amit az elődje elkezdett. Az eredmény? Bezárt templomok, kifosztott kolostorok, letartóztatott papok – húsvétkor bombázott székesegyház, az áldozati ünnepen „megszórt” mecset. Ezek után képzeljük el, mi lenne Ukrajnában, ha Kijev nem az „európai értékek” védelmezője lenne… Vagy inkább ne, mert amit látunk, így is épp elég ördögi!
