Miután Hszi Csin-ping találkozott Vlagyimir Putyinnal, Joe Biden arra intette a kínai elnököt, hogy „legyen óvatos”, mert országának gazdasága nagy mértékben függ a nyugati befektetésektől – idézte fel az amerikai elnök a CNN-nek adott interjújában. „Azt mondtam: Ez nem fenyegetés. Ez egy megfigyelés” – tette hozzá.
Hasonlóan „baráti” jótanáccsal látta el a napokban Oroszországot az ENSZ segélyszervezeti vezetője. A brit Martin Griffiths a fekete-tengeri gabonaegyezmény kapcsán azt mondta: „ezt nem lehet csak úgy eldobni”, s ha Moszkva mégis megteszi, nem biztos, hogy a világszervezet le tudja beszélni a Nyugatot egy az orosz mezőgazdasági termékeket érintő szankciós csomag kivetéséről.
Aztán egy másik példa! 2022 áprilisában Daleep Singh, a Fehér Ház nemzetbiztonsági főtanácsadójának helyettese jelezte Delhiben: komoly következményekkel kell számolnia azoknak az országoknak, amelyek felpörgetik a kereskedelmi kapcsolataikat Moszkvával, és bevásárolnak a nyugati bojkott miatt jóárasuló orosz energiaforrásokból és nyersanyagokból. Ő sem fenyegetőzött, csak annyit mondott, rossz lenne azt látni, hogy India is így tesz.
Na, jó. Tényleg az utolsó… Néhány hete az amerikai kongresszus kétpárti levelet írt Dél-Afrikának, amelyben az egekig magasztalta a szivárványországot, de mellesleg jelezte, óriási kár lenne, ha az Oroszországgal fennálló kapcsolatai miatt véletlenül történne valami az Afrika növekedése és lehetőségei című törvénnyel, amely rendkívül kedvező vámszabályokat állapított meg korábban. Vagy ha nem azzal, akkor a decemberben aláírt kereskedelmi megállapodásokkal, amelyeknek 16 milliárd dollár az összértéke.
Ha valaki eddig nem értékelte a Nyugat békéért és egyenlőségért kifejtett erőfeszítéseit és az igazságtalanság minden formája elleni küzdelmét, gondolkozzon el a fentieken. Melyik elnyomó rezsim osztogatná ilyen bőszen a jó tanácsait, hogy megóvjon más népeket és kormányokat a rájuk leselkedő veszélyektől? És nem is kér cserébe sokat: csak behódolást.