Óriási pofonba szaladt bele már megint az Európai Unió – és a derék európéerek nem értik miért. Ez a legmegdöbbentőbb. A történet a következő: az Egyesült Államok nyomására annak féregnyúlványa megkezdte a leválást Kínáról. Brüsszel ugyan nem akarta elsietni a dolgot, Pekingnek viszont mára elege lett a Nyugat fölényeskedéséből, és az ereje is megvan hozzá, szóval jelezte: ha az EU nem tud vagy nem akar egyenlő félként bánni vele, akkor korlátozza a ritkaföldfémek exportját.
Annyi baj legyen! – gondolhatták erre az öreg kontinens vezetői, kiindulva abból, hogy a Föld nagy. Össze is trombitálták közben a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségét (CELAC), amellyel 2015 után először ezen a héten összeültek Brüsszelben. A mainstream sajtó jelentései alapján kár volt. A kétnapos tanácskozás nagy része az AP és a Politico tudósításai szerint azzal telt, hogy előbb szép szóval, majd üvöltve azt követelték az uniós országok vezetői a vendégektől, hogy kövezzék meg Oroszországot. Annyira ezzel voltak elfoglalva, hogy végül semmilyen megállapodás nem született. Sem ideológiai, sem gazdasági.
A prímet természetesen a baltiak vitték. Gitanas Nausada litván elnök a vita hevében azzal rontott neki a tárgyalópartnereinek, hogy „Ne hagyják magukat elcsábítani Oroszország által!” De szóba került természetesen Kína is, mint a gonosz árnyéka.
Nagyjából ezen a ponton a latinok türelme elfogyott, és a CELAC soros elnöke Ralph Gonsalves keményen beolvasott az európéereknek: „Európa nagy része egyoldalú kedvezményezettje volt, és még mindig az, a Latin-Amerikával és a karibi térséggel fennálló kapcsolatoknak.”
Nem tudjuk, hogy olyan konkrét példák szóba kerültek-e, mint például a COVID járvány kezelése, de érdemes felidézni: miközben a Nyugat magával volt elfoglalva, és igyekezett minden védőoltás-kapacitást a maga számára lekötni, Oroszország és Kína tonnaszámra hajózta be és szállította segélyként vagy nyomott áron a vakcináit a magára hagyott térségek államaiba. Vagy vegyük például Argentína esetét az államadóssággal. A jobb sorsra érdemes ország az USA beavatkozása, az EU érdektelensége, az IMF és a Világbank diktátumai miatt csődről csődre bukdácsol. Kapott valaha is érdemi segítséget? Igen, mostanában Brazília támogatásával a BRICS-től.
Szóval van a világnak egy nagyon kicsi része, ami a többivel ellentétben szupergazdag és szegény egyszerre. Igen, az európai jólét tagadhatatlan, ahogy az is, hogy nem dúskálunk természeti kincsekben. A kontinens jólétét nagy mértékben a gyarmatok alapozták meg, aztán a kapitalista kizsákmányolás és a globalizáció.
Térdelhetnek most a nyugatos politikusok akármennyit George Floyd emlékén, ledönthetik az összes felfedező és konkvisztádor szobrát, a helyzet az, hogy a felsőbbrendűségtől, attól a gondolattól, hogy az egész világ értünk van, és csak a nyugati gondolat lehet uralkodó, képtelenek szabadulni. Ez látszik abból is, ami most történt. Meghívják ide a CELAC országait, amire jobban rá van utalva az unió, mit azok Európára, és a „kérem – köszönöm” helyett a „parancs – értettem” viszonylatában kezdenek el beszélni velük. Aztán nem értik, miért állt fel a delegáció az asztaltól.
De semmi baj. Holnap minden elemző meg fogja magyarázni, hogy a Nyugatnak nem alkonyult be, mert a világ többi része széttagolt és képtelen zárt rendszereket létrehozni. Talán így van. De egy valamiben egységesek: elegük van.
