Ukrajnának módosítania kell alkotmányát, hogy engedélyezze a NATO-bázisok elhelyezését a területén – jelentette ki Olekszij Reznyikov védelmi miniszter. A politikus a Liga című lapban megjelent véleménycikkében, amelyet az Oroszhírek.hu szemlézett, azt írta: a 17. cikkely szerinti tilalom, amely tiltja külföldi katonai bázisok elhelyezését ukrán földön, „elavult”. Reznyikov nem állt meg itt, és közölte: „nyilvánvaló, hogy szükség esetén meg lehet találni azt a jogi formulát, hogy a bázist ne bázisnak, hanem egyfajta interakciós és tapasztalatcsere-központnak nevezzük.”
Mennyire abszurd és beteg ez a szöveg!? Erről eszembe jutnak az általános iskolás éveim, amikor a takarítókat elkezdték hivatalsegédeknek, majd idővel cleaning managernek hívni. Nem lebecsülve és semmiképpen nem lenézve a takarítást, sőt, elismerve a tevékenység nehézségét, az igazság mégis az, hívhatjuk akárhogy a takarítókat, a takarítás az takarítás.
Persze Reznyikov nyilatkozatával nem az a legnagyobb baj, hogy a katonai bázist interakciós és tapasztalatcsere-központnak nevezik vagy másnak, a gond az, hogy Ukrajna védelmi miniszterében felmerül NATO-bázisok létesítésének lehetősége egy olyan állam területén, amely éppen háborút folytat a szomszédjával, Oroszországgal, egy nagyhatalommal. Reznyikov kijelentése megint nem több, mint Moszkva erőteljes provokálása.
Van még egy érdekes vetülete az ukrán védelmi miniszter ötletének. Eszembe jut ennek kapcsán egy június elejei hír, amely úgy szólt: több NATO-tagállam egyoldalúan vezényelhet csapatokat Ukrajnába, ha a szövetség vilniusi csúcstalálkozóján Kijev nem kap kézzelfogható biztonsági garanciákat. Ennek kapcsán leginkább Lengyelország és a balti államok merültek fel. A témában akkor nyilatkozott Anders Rasmussen, aki Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tanácsadójaként Európában és az Egyesült Államokban lobbizik. Rasmussen úgy fogalmazott: „Ha a NATO nem tud megállapodni egy világos útról Ukrajna számára, akkor egyértelműen fennáll annak a lehetősége, hogy egyes országok külön-külön lépéseket tesznek. Tudjuk, hogy Lengyelország nagyon elkötelezett abban, hogy konkrét segítséget nyújtson Ukrajnának. És nem zárnám ki azt, hogy Varsó nemzeti szinten még erőteljesebben elkötelezi magát ebben az összefüggésben, és ebben a balti államok is követni fogják. A szárazföldi csapatok bevetése sem elképzelhetetlen.” Hozzátette: a lengyelek ehhez összehoznák a „tenni akarók koalícióját”. Lehet, hogy Reznyikov ennek a beavatkozásnak ágyazna meg? Ezzel kapcsolatban két kérdésem van:
1, Mit szólna a NATO-országok csapatainak ukrajnai megjelenéséhez Moszkva? Vagy ez mindegy?
2, Mennyiben maradna meg Ukrajna féltve védelmezni szándékozott szuverenitása, ha lengyel, észt, lett vagy éppen litván csapatok települnek a maradék Ukrajna területére? Jobb a globalistáknak behódolva élni?
