Ha valaki, a világ bármely részéről, úgy dönt, hogy humanitárius munkára Ukrajnába utazik, és civileken segít, az önmagában megsüvegelendő. Mondjuk ezt attól függetlenül, hogy mi éppen mit gondolunk a konfliktus kiváltó okairól és annak szereplőiről, azok céljairól. A civil rászorulók ugyanis jellemzően nem felelősek egy-egy ország vezetésének tetteiért, kiváltképp igaz ez háborús körülmények között.
Történetünk szereplői, egy brit pár tagjai is úgy döntöttek, humanitárius munkára Ukrajnába utaznak – erről a Standard.co.uk adott hírt. E szerint négy napot töltöttek keleti szomszédunknál, majd összecsomagoltak, és hazaindultak egy furgonnal. Egészen Franciaországig jutottak, ahol a calais-i kikötőben jelentkeztek a vámnál. Ott a vámtisztviselő megkérdezte: van-e valami bejelenteni valójuk, amíg sorban állnak a komphoz? A fiatal pár erre egy szimpla igent válaszolt, majd közölte: két rakétavetőt és egyéb katonai felszerelést szeretnének bejelenteni, amelyeket Ukrajnában kaptak ajándékba. Mint mondták, nem gyűjtők, a felszerelések a győzelem szimbólumai. Az úgynevezett „bunkerrombolókat” celofánba csomagolva találták meg a furgonjuk hátuljában.
Erre azonnal vészhelyzetet hirdettek a kikötőben, az embereket evakuálták a területről, majd bombaelhárítási szakértőket hívtak. A vizsgálat kiderítette, hogy egylövetű, vállról indítható, eldobható, leszerelt fegyverekről van szó, de ennek ellenére a párt előállították, és ellenük vádat emeltek. Ők azzal védekeztek, hogy előzőleg megkeresték az angol hatóságokat, akik azt közölték velük, hogy ilyen felszereléssel vissza lehet térni Angliába. Lehet, de nem Franciaországon keresztül, ahol a házaspárt C kategóriás fegyverek jogos indok nélküli szállítása miatt elítélték, és vámbírsággal sújtották. Érdemes lett volna inkább csokit hozni ajándékba. Az ukrán csoki finom és mellesleg veszélytelen szuvenír.
