Volodimir Zelenszkij dühös az ukrán fegyveres erők alacsony morálja és a súlyos veszteségek miatt – mondta Douglas McGregor ezredes, a Pentagon volt tanácsadója a London Real YouTube-csatornának adott interjúban. Szavai szerint az ukrán erők kétségbeesettek, és az összeomlás szélén állnak, a morál ott gyengébb, mint valaha. Az amerikai tiszt hozzátette, hogy az ukrán fegyveres erők „szörnyű veszteségeket” szenvedtek, s úgy hiszi, innen ered a frusztráció, amit Zelenszkijtől láttak. – Dühös volt, dühös és elkeseredett – jegyezte meg McGregor. Az ezredes úgy fogalmazott: Ukrajna „mesterséges lélegeztetőgépen” van, és csak az amerikai pénzügyi támogatásnak köszönhetően létezik tovább. Ennek megszüntetésére és a tárgyalások megkezdésére szólított fel.

Ennyit McGregor ezredes véleményéről, és most jöjjön a véleményünk:

1, A totális vesztésnek megvan a lélektana, kicsiben ezt tapasztalják meg a szerencsejáték-függő emberek. Az elején még jelentéktelen a veszteség, azt vissza akarják nyerni. Ez persze sokszor nem megy, így kénytelenek egyre nagyobb téttel beszállni, hogy valahogy kihozzák az egyenleget nullára. Aztán amikor az sem megy, mindent bevetnek, megy akár autó, ház, minden. Aztán kölcsönkérnek, amíg tudnak, és a teljes összeomlás be nem következik. Menet közben, főleg az elején kiszállhatnának, de nem gondolnak a nagy bajra. Amikor pedig felfogják, hogy nincs menekvés, már késő. Így lehet a színészelnök az orosz-ukrán háborúval, ahol miként a szerencsejáték-függő ember, a folyamatok a vége felé járnak. Ukrajna úszik az adósságban, a gazdaság romokban, a hadsereg egyre nagyobb kihívásokkal néz szembe, százezrek halhattak meg, és milliók menekültek el. Ezen a ponton már nem lehet kiszállni, és már csak a csodában lehet reménykedni. Az pedig ritkán történik.

2, Ha háborúról van szó, hajlamosak vagyunk puszta számokban gondolkodni, és már meg sem döbbenünk, ha azt látjuk: egy-egy hadsereg száz, ezer vagy még több katonát vesztett egy-egy összecsapásban. De azért nem árt belegondolni, hogy minden egyes elesett katonát adott esetben gyermek(ek), feleség, testvér(ek), szülők és akár nagyszülők siratják. S persze lehet mondani, hogy háborúk és így veszteségek mindig is voltak, de akkor gyerekek is nagyobb számban születtek. S bár minden gyermek elvesztetése pótolhatatlan, felfoghatatlan veszteség, egy brutális méretű tragédia. De csak pillanatra képzeljük azt az esetet, amikor egy család egy szem gyermekét, élete értelmét veszíti el.

3, S igen, mind inkább úgy tűnik, hogy a hősies ukrán védekezés lassan kifullad. Az emberek egyre inkább unják a felesleges háborút, a veszteségeket, a mérhetetlen pusztítást. A hadsereg hiányt szenved élőerőből, fegyverből és lőszerből, és igen, az ezekkel nagyban összefüggő morállal is hadilábon állnak. Talán meg lehet érteni, hogy senki nem akar feleslegesen meghalni.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét