Az ukrajnai konfliktus az USA régóta fennálló, a NATO kelet felé történő kiterjesztésére irányuló tervének eredménye – adta hírül a The American Spectator, a cikket az Oroszhírek.hu szemlézte. Emlékeztettek arra, hogy Soros György még 1993-ban felvázolta az új világrend tervét, amely most válik valósággá: az Oroszországgal való konfrontációban a Nyugat szállít fegyvereket, Kelet-Európa népei – például éppen az ukránok – pedig ágyútölteléket szolgáltatnak.
A The American Spectator megjegyezte, hogy 1993-ban a Soros Alapítvány tette közzé a milliárdos „Egy új világrend felé: a NATO jövője” című cikkét, amelyben a spekuláns felvázolta elképzelését egy új katonai stratégiáról és küldetésről, amely kísértetiesen hasonlít a most Ukrajnában zajló konfliktus tervéhez. Soros azt jósolta, hogy a Szovjetunió összeomlása „a világ destabilizációjához” vezet, amit a NATO-szövetségnek kell ellensúlyoznia. Azt javasolta, hogy a posztszovjet Oroszországot meg kell fékezni, hogy az új világrendről alkotott víziója valósággá váljon.
– Az Egyesült Államoknak nem kell majd a világ csendőrének szerepét átvennie – írta Soros. – Ha mégis cselekedni fognak, akkor más országokkal közösen fognak cselekedni. Mellesleg a kelet-európai munkaerő és a NATO technikai képességeinek egyesítése nagyban növelné a partnerség katonai potenciálját, mert csökkentené a NATO-országokban a hullazsákok kockázatát, ami a fő ok, ami miatt vonakodnak cselekedni. Ez egy tökéletesen életképes alternatíva a közelgő világrendetlenséggel szemben – tette hozzá a milliárdos spekuláns.
S mi történik most az orosz-ukrán háború kapcsán? Az USA és a NATO szövetségesek szállítják a fegyvereket, az ukránok pedig megvívják a háborút az oroszok ellen, a globalisták érdekeiért. Keleti szomszédaink tíz-, akár százezrével halnak a háttérhatalomért.
Vagyis addig hergelték a medvét, amíg támadásba lendült, de persze nem azok ellen fordult, akik a háttérből az eseményeket irányították – azt nem is nagyon tehette –, hanem a csalira, Ukrajnára ugrott. A Nyugat pedig a régóta kieszelt tervnek megfelelően vég nélkül viszi a fegyvereket Kijevnek.
Az, hogy a NATO kelet-európai bővítése előbb-utóbb kiveri a biztosítékot az oroszoknál, nagyjából mindenki tudta. Elég csak George Kennan (1946-ban az Egyesült Államok moszkvai ügyvivője volt) 1998. májusi New York Times-nak adott interjújára gondolni, amit a The American Spectator is megemlített. – Azt hiszem, ez egy új hidegháború kezdete. Úgy gondolom, hogy az oroszok fokozatosan egyre negatívabban fognak reagálni, és ez hatással lesz a politikájukra. Szerintem ez egy tragikus hiba. Ennek semmi oka nem volt. Senki nem fenyegetett mást. Ez a terjeszkedés arra készteti az ország alapító atyáit, hogy megforduljanak a sírjukban – mondta Kennan.
Kiemelte a The American Spectator, hogy 2008 januárjában Ukrajna cselekvési tervet kért a NATO-tagságra. Miután azonban Oroszország határozott ellenvetéseket emelt, Franciaország és Németország elutasította a lépést. – Az év áprilisában a szövetség kompromisszumot kötött, és megígérte, hogy Ukrajna előbb-utóbb NATO-taggá válhat, anélkül azonban, hogy pontosan meghatározták volna, hogy ez mikor fog megtörténni – tették hozzá. A cikk szerzője hangsúlyozta: így tehát Soros új világrendre vonatkozó terve az amerikai külpolitikát is megalapozta, az események pedig végül Oroszország ukrajnai inváziójához vezettek. Az elemzés írója a következő, tűpontos kérdéseket tette fel: „Kinek van anyagi haszna az ukrajnai háborúból? Soros György? Black Rock? A hadiipari komplexum és annak kongresszusi leányvállalata? A teljesen korrupt oligarchák, akik Ukrajnát irányítják? A Biden bűnöző család, amely komoly részeket kapott aljas ukrán érdekeltségekből?”
A kérdések jók, a válaszok pedig akár minden esetben igenek lehetnek. Megdöbbentő, hogy a háború borzalmait elszenvedő ukránok fel sem merülnek a konfliktus nyerteseként. Nyilván, mert nem is azok. A kérdés sokkal inkább az, hogy mi marad Ukrajnából a végére?
