A nukleáris megsemmisülés veszélye nem komolyabb, mint a klímaváltozás veszélye – állította Antony Blinken amerikai külügyminiszter. A politikust a 60 Minutes Australia című műsor vasárnapi adásában kérdezték arról, hogy a nukleáris háború vagy az éghajlatváltozás jelenti-e a nagyobb fenyegetést az emberiségre. – Nos, szerintem nem lehet hierarchiát felállítani. Vannak dolgok, amelyek az első helyen állnak, beleértve a potenciális konfliktusokat, de kétségtelen, hogy az éghajlat mindannyiunk számára egzisztenciális kihívást jelent. Tehát számunkra ez korunk egzisztenciális kihívása – mutatott rá. Hozzátéve, ez „nem jelenti azt, hogy eközben ne lennének súlyos kihívások a nemzetközi renddel szemben, mint például Oroszország Ukrajna elleni agressziója”.
Blinken – bár időnként nagyon ígéretesnek tűnő próbálkozásokat tesz, hogy ennek az ellenkezőjét igazolja – nem hülye ember. A tárcavezető nyilván most is tisztában van azzal, hogy amit mond, az bicskanyitogató. A dolog ugyanis úgy áll, hogy akármekkora kockázatot, veszélyt jelent a klímaváltozás, annak hatásait össze sem lehet hasonlítani egy atomháború következményeivel. Az ugyanis igaz, hogy a klímaváltozás hatással van az időjárásra, az állat- és növényvilágra, a mezőgazdaságra, jószerivel tényleg mindenre, a változás azonban lassú és nem gyilkos, és elvileg visszafordítható.
Ha azonban bármelyik nagyhatalom vezetője – vagy olyan államnak az első embere, amelyiknek van atomfegyvere – megnyomja a gombot, és az elindított rakéta eltalál el egy nagyvárost, akkor egyszerre milliók halnak meg azonnal, tízmilliók élete lehetetlenül el, és a dolog nem visszafordítható. Ahová egy atomtöltetet hordozó rakéta becsapódik, ott hosszú évtizedekre eltűnik az élet. S ne feledjük, atomtöltetből nem egy darab van a világon, csak az oroszoknak van belőle több mint hatezer. Nyilván, aki először támadná meg a másikat, nem egy rakétát indítana útnak, és akit célba vennének, a becsapódások előtt szintén tudna reagálni, és számolatlan halálosztó töltetet lőhetne ki.
Nincs erőm, kedvem és hangulatom kiszámolni, hogy hány száz millió, esetleg milliárd ember esne áldozatául ennek a brutálisan kíméletlen nukleáris adok-kapoknak. De azt hiszem, örülhetnénk, ha maradna a földből valami… Szóval, Mr. Blinken, ez is ügyes próbálkozás volt, de ilyen ostoba nem lehetsz!
