Vérlázító, amit Kárpátalján művelt Zelenszkij

„Váratlan látogatást tett szerdán Kárpátalján Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, aki Ungváron és Beregszászon is megfordult. Zelenszkij érkezését biztonsági okokból csak néhány órával korábban jelentették be, de így is sokan összegyűltek az utcákon, hogy köszöntsék az ukrán elnököt” – írta aznap éjjel a Telex, melynek tudósítói valamilyen rejtélyes okból előre tudtak a kijevi rezsim propaganda akciójáról, és egy videós stábbal részt is vettek a nagy megtekintésen…

A híradás címe szerint „[h]atalmas ovációval fogadták” az ukrán elnököt. A felvételek tanúsága szerint a „tömeg” ötven-hatvan főből állhatott, de nem akarunk belemenni semmilyen számháborúba. Fogadóbiztosság volt, ez kétségtelen, mint ahogy az is, hogy egyetlen magyar szó sem hallatszik az „ovácolók” soraiból. Vagy az, hogy Zelenszkij végig Berehovéról írt és beszélt, egyszer sem ejtette ki a száján azt, hogy Beregszász.

Az atlantista sajtó természetesen felkapta a történetet, külön – mintha ez érdem lenne – kiemelve, hogy először járt ott az elnök, először találkozott magyar katonákkal; hogy köszönetet mondott, és olyan kijelentéseket tett, mint például ez itt:

„Kárpátalja a gazdasági és társadalmi növekedés egyik motorja lesz. Köszönöm minden kárpátaljainak, aki Ukrajna javáért dolgozik, és segít közelebb hozni a győzelmünket!”

Még mielőtt elájulnánk, tegyük gyorsan hozzá, hogy Zelenszkij a posztjában és a helyszínen nem a magyarokra hegyezte ki a háláját, hanem általában az ott élőkre: csehekre (akik valószínűleg inkább szlovákok), lengyelekre, románokra és a magyarokra.

Ami Kárpátalja kitüntetett helyzetét illeti, egyfelől rögzítenünk kell azt, hogy Kijev egészen mostanáig pöcegödörként kezelte a területet. Ha elmélyedünk kicsit „Zakarpatszka oblast” magyar és ukrán nyelvű sajtójának cikkeiben, egy 30 évre visszanyúló panaszáradattal fogunk szembesülni. Fejlesztési pénzek: semmi. Munkahelyteremtés: semmi. Viszont az ott élő ukránok is rendszeresen a Kárpátokon túliak lenézésére, megvetésére és felsőbbrendűségére panaszkodnak, meg arra, hogy az etnikai feszültséget is jellemzően a magukat „igazibb ukránoknak” tartók szállítják Kárpátaljára a belső területekről.

És akkor most a sas, vagy inkább a karvaly leszállt a verebek közé. A 2019-es megválasztása óta ezt egyszer sem tartotta fontosnak. A háború 2022-es eszkalációja óta egyszer sem találkozott magyar katonákkal. Az sem volt fontos. Csak most lett az. Miért? – adódik a kérdés, hiszen az ellentámadás sikeres, az ukrán csapatok ma-holnap visszavívják a Donbaszt és a Krímet, aztán beveszik Moszkvát és meg sem állnak Vlagyivosztokig…

Vagy az egész csak parasztvakítás, és valójában az történik, ami a „nagy honvédő háború” elején a Szovjetunióban, amikor az Urálon túlra menekítették az ipart és az ipari munkásokat? Valószínűleg igen, hiszen azt már tudjuk, hogy a Rheinmetall is Kárpátalján építi fel a gyárát. Kijevből nézve ez egy teljesen logikus lépés. A hegylánc nyújt némi védelmet, a terület pedig – talán az orosz-magyar kapcsolatoknak is köszönhetően – eddig nem volt Moszkva céltáblája. Ha a jövőben azzá válik, nem baj, segíthet Budapestet bele rángatni a háborúba.

Zelenszkij tehát úgy ment el Kárpátaljára az „övéi” közé, és egy kicsit leereszkedve a helyi magyarokhoz, hogy nem ígért semmit. Nem kért bocsánatot. Nem beszélt a nyelvtörvényről, a nemzetiségek elnyomásáról. Nem kezdett magyarázkodásba a be nem tartott választási ígéretei miatt. Csak arról beszélt, hogy tessék elmenni katonának, meghalni Ukrajnáért, mert a sírban és a lövészárokban mindenki egyenlő, aki pedig marad, az örüljön, mert lesz munka dögivel a Hadianyag és Sírhant Műveknél.

Nehéz eldönteni, hogy ki vagy mi a visszataszítóbb: Zelenszkij vagy a rajta csüngő magyar nyelvű atlantista sajtó! Egy biztos: Kijevtől semmi jót nem várhatnak a magyarok.