Az ukrán propagandának egy dologban teljesen igaza van – az ukránok nem oroszok, hanem „európaiak” – írta a minap egy orosz publicista, aki az „európai” alatt nem rátok vagy ránk gondolt. A gyáva és haszonleső politikai elitet értette alatta. Azokat Von der Leyeneket, Boris Johnsonokat, Annalena Baerbockokat, akik a hazájuk vagy akár az EU érdekeit alárendelik a „nagy testvér”, vagyis az Egyesült Államok érdekeinek, meghajlanak Washington előtt, és mindebből még jól is élnek.

A szerző sorait úgy folytatta:

Nem tudom, mi tette őket azzá (mármint az ukránokat „európaiakká” – a ford.) – az orosz államon kívül eltöltött évszázadok, amelyek alatt egyik vagy másik úr előtt hajlongtak, vagy azok az évszázadok, amelyek alatt az orosz államon élősködtek, de minden adandó alkalommal elárulták azt. Nem kizárt, hogy az enyhe éghajlat a termékeny csernozjomokkal némileg más túlélési szokásokat és életnormákat alakított ki náluk, mint emitt a zord orosz táj, a végtelen és sivár területek.

Szóval, „európaiak”… Egy „európai” számára pedig az igazság egyetlen kritériuma, ami számít, a saját haszna. Ha egy bűncselekmény, egy aljasság, egy hazugság hasznot hoz – az azt jelenti, hogy törvényes, nemes és becsületes cselekedet. Ez színtiszta pragmatizmus. És persze, a félelem a másik fontos tényező, természetesen. Ez az „európaiak” másik mozgatórúgója. Mindentől rettegnek és Amerikától várják a védelmet, ezért az USA-nak végső soron mindig igaza lesz. Ezért nem vált ki komolyabb felháborodást, ellenállási kísérleteket az európaiak amerikaiak általi szemtelen lenézése, az olcsó energiától és nyersanyagtól, piacoktól való megfosztása, a menekültek tömegeinek befogadására kényszerítése.

Tehát az erkölcsre, értékekre, igazságra való hivatkozás a Nyugattal és az ukránokkal szemben teljesen értelmetlen. Soha nem fogják a vád és a védelem állításait, a hazugságot és az igazságot összevetni, és a propagandájukban kísérletet sem fognak tenni arra, hogy logikusabb, következetesebb, hihetőbb képet tárjanak a világ elé. A tények számukra üres szavak, amelyek semmilyen hatással nincsenek a döntéseikre.

Nehéz vitatkozni ezekkel a megállapításokkal annak tudatában például, hogy az afganisztáni és iraki háborúk hazugságokra épültek, ám az európaiak a végsőkig kitartottak az agresszor USA mellett; vagy ott volt a lehallgatási botrány, amelynek kemény bizonyítékai ellenére sem szakította meg az együttműködését az EU Washingtonnal, de még csak raportra sem hívták az amerikai nagyköveteket Brüsszelben, Párizsban vagy Berlinben. Európát minden téren, gazdaságilag, katonailag és politikailag is kihasználja az Egyesült Államok, és ez így megy 1945 óta.

Mindez azonban nem csak a politikai elit bűne. A miénk is, akik megválasztjuk őket és eltűrjük nekik a lenézést és a hazugságokat. Lehet, hogy az ukránok „európaiak”, de mi ne legyünk ukránok!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét