Őrült híresztelés látott napvilágot Putyinról, innen már nincs visszaút – ezzel a hatásvadász címmel jelent meg cikk a napokban az Indexen. Azt írták a Generall SVR Telegram-csatorna értesülése alapján – amelyet a hírek szerint az Orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat volt altábornagya szerkeszt –, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök még szerdán a rossz egészségi állapota miatt sokat kommunikált az orvosaival. Mint kifejtették: a csatorna tudni véli, hogy az elnök szerda este „szinte közömbösen” hallgatta meg a háborús jelentéseket, és anélkül, hogy utasítást adott volna, nyugovóra tért. – Néhány órával később az elnöknek ismét orvosi segítségre volt szüksége, és a doktorok addig maradtak vele, amíg el nem aludt. A kezelőorvosok szerint az elnök egészségi állapota romlik, és nincs kilátás a javulásra – olvasható a csütörtök reggel élesített bejegyzésben.
Nem tehetek róla, vizuális típus vagyok, és próbáltam magam elé képzelni Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnököt, amint reszketve fekszik a baldachinos ágyában, miközben az orvosok a kezét fogva próbálják lenyugtatni. Oroszország megriadt első embere először képtelen lecsillapodni, forgolódik, kiveri a víz, hol elfehéredik, hol elvörösödik az arca, a szája remeg. Az orvosok különböző gyógyszereket, injekciókat és más csodaszereket adnak az orosz elnöknek, aki csak lassan, nagyon lassan nyugszik meg, majd végül értelmetlen szavakat mormolva végül elalszik. Mind inkább ilyen és ehhez hasonló történeteket szeretnének igaznak hinni a globalisták. Azok, akik a háború kitörése óta a legképtelenebb állításokat fogalmazták meg Putyinnal kapcsolatban. Már tavaly tavasszal megírták, hogy halálos beteg, és többféle kór gyötri. Próbáltak elhitetni, hogy napjai, hetei, de maximum hónapjai vannak hátra, és Oroszország első emberének hosszabb időre szanatóriumba kell majd vonulnia. A globalista sajtó többször jelentette, hogy Putyinon életmentő műtétet kellett végrehajtani, és talán még csak azt nem adták hírül, hogy meghalt. S ez így megy másfél éve. Ehhez képest ez a többszörösen halálos beteg, életmentő műtéteken átesett, a mindennapjait orvosok gyűrűjében élő ember rendre előkerül, és a nagy nyilvánosság előtt erőtől duzzadva szerepel. Ennek ellenére a Nyugat már a temetésére készül.
Nem úgy Biden apónak, aki egy évtizeddel korábban látta meg a napvilágot, és annyiszor tette már magát nevetségessé a szerencsétlen, suta és szánalmas alakításaival, hogy azokból lassan egy másfél órás Oscar-gyanús filmvígjáték is összeállna. Felsorolni sem lehet, hogy a papíron első számú hatalom elnöke hányszor járatta már le magát az elmúlt években. Az az ember azonban, aki fordítva indul el a vörös szőnyegen, aki szellemekkel jattol, és hallottakat keres a nézőtéren, és aki adott esetben még egy zakót sem képes egyedül felvenni, nem céltáblája a nyugati sajtónak. Nem lamentálgatnak azon, hogy meddig bírja az öreg, sőt, akkor sem aggódnak az elnökért, amikor arról beszél, hogy túl a nyolcvanon neki akar futni egy következő ciklusnak. Ugye nemcsak én gondolom úgy, hogy a nyugati sajtó működése enyhén szólva döbbenetesen képmutató és nevetséges?
