Előbb tarthatnak az oroszok választásokat Ukrajnában, mint Zelenszkij

Posztunk címe nem vicc. A jelek szerint a szó szoros és átvitt értelmében is igaz lehet, ugyanis az ukrán elnök és pártja, „A nép szolgája” makacsul ragaszkodik a hatalomhoz. Maga Zelenszkij a napokban azt mondta, hitelből nem fog választásokat tartani, ha a nyugat ad ötmillió hrivnyát, az EBESZ pedig vállalja, hogy minden lövészárokban ott lesznek a megfigyelői, akkor hajlandó megméretni magát. A frakciója egyik vezetője pedig egyenesen azt nyilatkozta: majd a győzelem után urnához járulhatnak az emberek, addig nem.

Jövőre az Orosz Föderációban választásokat tartanak, és egyelőre úgy tűnik, ez alól az új területek, a Krím, Zaporozsje, Herszon, Donyeck és Luganszk sem kivétel. Az oroszok nyugati vissza nem térítendő támogatás és nemzetközi megfigyelők nélkül is megoldják, hogy a lövészárokban kuksoló katonáik és a folyamatosan ágyúzott Donbassz népe szavazhasson. A lebonyolítás kockázatossága szempontjából pedig teljesen mindegy, mennyire vesszük, veszik komolyan a demokráciát: ha a 98. ezred utászai 102 százalékkal választják is újra Putyint, az urnákat akkor is ki kell vinni valahogy a frontra.

Szóval, igen. Úgy tűnik, az oroszok előbb tartanak választásokat Ukrajnában, mint Zelenszkijék, és jelen állás szerint, ha az ukránok tényleg a győzelemhez kötik a következő kiírást, akkor az sem kizárt, hogy Kijevben is előbb fognak.

A Nyugat egyébként komoly nyomást gyakorol Volodimir Zelenszkijre ez ügyben. Feltűnő mennyire fontos nekik, hogy az ukrán demokrácia – Lindsey Graham szenátor szavait idézve – a „következő szintre lépjen”. A színész-elnök nyilatkozatát olvasva először azt hittük, az EBESZ megfigyelőkre azért van szüksége, mert nem bízik a saját katonáiban és a frontközeli lakosságban. Erre egyébként a kényszersorozásokból és az elszalasztott békelehetőségekből kiindulva minden oka meg is van. De valószínűleg éppen ennyire, ha nem jobban fél az amerikai és brit beavatkozástól. Az utóbbi időben egyik kormánynál sem fekszik jól a kijevi rezsim.

Zelenszkij számára ez tehát a 22-es csapdája. Ha megméretteti magát, a népharag, vagy a Nyugat machinációi miatt mindent elveszíthet. Ha nem teszi, a háború eddigi szponzorai fokozhatják a rá gyakorolt nyomást, akár a támogatásokat is megvonhatják. Ebben az esetben vagy az oroszok vagy a saját hadserege végezhet vele.

Haragudni azonban csak magára haragudhat, hiszen a történelemből már megtanulhatta volna: az USA zsoldjába szegődött bábkormányzók karrierje nem happy enddel szokott véget érni.