Egy éve vizsgálják a németek az Északi Áramlat felrobbantásának körülményeit, és a nyilvánosságot igyekeznek teljes mértékben kizárni, méghozzá a kancellária utasítására. Már itt megállhatnánk, adódik ugyanis a kérdés: miféle jogállam az olyan, amelyikben a politika utasításokat adhat a nyomozóhatóságoknak? De menjünk tovább!
A Der Spiegel és a ZDF – egy kormányközeli lap és az állami televízió – oknyomozói most azt állítják: sikerült megismerniük a szupertitkos eljárás részleteit, eddigi eredményeit, s mindezek szerint több mint valószínű, hogy Kijev áll az akció mögött. Röviden arról van szó, hogy Valerij Zaluzsnyij főparancsnok Volodimir Zelenszkij tudta nélkül adott utasítást a gázvezetékek elleni támadásra, ezt a nyugati hírszerzőügynökségek megneszelték, de Berlin nem vette komolyan a figyelmeztetést, az ukránok pedig az amerikai felszólítás ellenére sem álltak le.
Itt viszont már tényleg meg kell állnunk egy pillanatra.
- Ez a forgatókönyv nem új. Márciusban már megjelent, aztán június elején ismét.
- Feltűnő Zaluzsnyij és Zelenszkij szembeállítása, illetve az ukrán elnök felmentése a felelősség alól. Vagy egy másik megközelítésben pont hogy a felelősségének kiemelése: mi az, hogy nem tudott a robbantás előkészületeiről?
- Vetítsük egymásra az előző két pontban foglaltakat: a sztori első, márciusi megjelenésének ideje nagyjából egybeesik azzal, amikor kiderült, hogy Zaluzsnyij és Zelenszkij durván összevesztek Bahmut védelme miatt. A második, júniusi megjelenés környékén mindenki azzal foglalkozott, hogy hol késik a tavaszi ellentámadás. Most pedig éppen az ellentámadás sikertelenségére irányult a sajtó figyelme.
- Az oknyomozás szerint Berlin jóhiszeműségét az ukránok kijátszották, az USA pedig felelős nagyhatalomként próbálta megállítani a kijevi akciót, de az ukránok önjáróak, nem hallgatnak az okos szóra. Ha ismerős ez a narratíva, az nem a véletlen műve. Ugyanezt sulykolták az orosz területek elleni diverzánsakciók után, amelyeket a Nyugat állítólag kifejezetten ellenzett. És ez megy most az ellentámadás kapcsán is: azért nem halad, mert Kijev nem hallgat a NATO-tanácsadókra.
Ezek alapján szinte biztosra vehető, hogy a riport nem azért jelent meg most, mert az oknyomozóknak eddig tartott felgöngyölíteni az ügyet. Ez a cikk egy üzenet, az időzítése pedig nagyon is tudatos. A magunk részéről nem lennénk meglepve, ha a védelmi tárca korrupciós botrányai és a nyögvenyelősen haladó mozgósítás miatt Londonba száműzött Olekszij Reznyikov után hamarosan a vezérkart is átszerveznék, és Valerij Zaluzsnyijnak búcsút intenének.
Persze, lehet a címzett maga Zelenszkij is, akitől nyilván nem véletlenül követelik egyre hangosabban, hogy a háború ellenére tartsa meg a soron következő választásokat.
A legkevésbé valószínű, de lehetséges cél végső soron a nyugati közvélemény felkészítése lehet arra, hogy Washington és szatellitjei leveszik a kezüket Ukrajnáról. Miért? Mert háborús bűncselekményt, konkrétan egy NATO-tagország kritikus infrastruktúrája elleni terrortámadást hajtottak végre az USA kifejezett tiltása ellenére, és azóta is semmibe veszik a szövetségeseket.
Kíváncsian várjuk az ügy fejleményeit. Úgy gondoljuk, valami nagy dolog van készülőben!
