Ramzan Kadirov, Csecsenföld vezetője azt mondta, kész életét adni Vlagyimir Putyinért – erről írt a Sky News. Emlékeztettek arra: Kadirov 2007 óta vezeti az orosz köztársaságot, és Putyin közeli szövetségese. A csecsen hadúr az ukrajnai háború kezdete óta támogatja az orosz elnököt – jegyezték meg, sőt, mint rámutattak: három tizenéves fiát is harcba küldte.
Kadirov most közösségi oldalán azt írta: „Szórakoztatnak az Oroszországot sértő reflexiók a külföldi lapokban, akik gyors halált jósolnak nekem. Valójában én Oroszország legfőbb főparancsnokának gyalogos katonája vagyok, nem vagyok a magam ura.” – írta. Kadirov hangsúlyozta: elfogadja, hogy „hirtelen elveszítheti az életét”, ha Putyinnak hűségesebb követője akad. – A valláshoz, a hazához, a haza érdekeihez tartozom. Kész vagyok teljesíteni Vlagyimir Vlagyimirovics bármilyen parancsát, akkor is, ha halál lesz a következménye. Hirtelen meghalhatok, ha megtudom, van nálam odaadóbb ember az elnökünk iránti tiszteletet nézve, akinek egyébként az életemet köszönhetem – fogalmazott.
Kadirov bejegyzése önmagában is érdekes, de van néhány hozzáfűznivalóm:
1, Prigozsin halála óta a globalisták minden eszközzel igyekeztek és igyekeznek elhitetni a világ (és benne Oroszország) közvéleményével, hogy a Wagner-vezért Putyin ölette meg. Erre azonban semmi bizonyíték nincs, az érvek pedig – mint írtunk róla – sokkal inkább ezt a koncepciót cáfolják, mint erősítik. (Ne feledjük, az Északi Áramlat felrobbantását eleinte szintén Moszkva nyakába próbálták varrni, mostanra pedig egyre inkább az látszik: az akciót ukránok hajtották végre.) Most pedig a jelek szerint azon fáradozik a háttérhatalom, hogy Putyint és a csecsen vezért egymásnak ugrasszák. Meggyőződésem, aligha fog menni.
2, Az természetes, még egy demokráciának hazudott tömegdiktatúrában is, hogy egy állam vezetője nem szereti az ellenlábasokat, sem azokat, akik körön kívülről támadnak, sem azokat, akik belülről teszik ezt. Úgy hiszem, ez érthető, hiszen ha valaki egy ország vezetése ellen munkálkodik, akkor azzal aláássa annak stabilitását, tekintélyét. Prigozsin e témában messze túlment a határon, pláne a lázadással, de ettől még aligha Putyin ölette meg. Mellesleg alighanem meglepődnénk, ha megtudnánk, hogy a demokráciáknak hazudott rendszerekben hány „ellenlábast” lehetetlenítettek el, vagy egyenesen likvidáltak. Úgy hiszem, legfeljebb csak az eszközökben van különbség.
3, Kadirov jól tudja, hogy szinte tényleg mindent Putyinnak köszönhet, és meg is teszi ezt. Neki (is) köszönhetően áll jó másfél évtizede Csecsenföld élén, amely ez idő alatt rengeteget fejlődött. Ezért van az, hogy az ukrajnai különleges katonai művelet alatt végig támogatta Putyint, és sokszor a háború legforróbb helyeire is elküldte embereit. Tudja, hogy hűséggel tartozik az orosz elnöknek, és azt is tudja, mivel jár a hűtlenség. Csak azt kell megértenünk, hogy a hűtlenséget nemcsak Oroszországban nem díjazzák, hanem máshol sem. Csak a globalistáknak nem érdekük erről írni, ők Oroszországot akarják destabilizálni, minden áron. Egyelőre totálisan sikertelenül.
