Sokat foglalkoztunk már a Bekezdéseken az ukrajnai korrupcióval, de sajnos ez a téma kimeríthetetlen. Ráadásul keleti szomszédunk „nemzeti sportját” lassan tíz éve az európai adófizetők, így a mi zsebünkre is játszák, ezért szerintünk nem érdektelen.

Vasárnap reggel a Magyar Hírlap közölt egy összeállítást, amelynek a főbb állításai a következők:

Egy felmérés szerint az ukrán állampolgárok a korrupciót tartják az ország második legsúlyosabb problémájának az orosz invázió után, és elegük van az államból, amely képtelen megvédeni őket.

A Transparency International 180 soros korrupciós ranglistáján Ukrajna jelenleg a 116. helyen, ami 2006 óta a legjobb eredménye, viszont az üzleti szereplők és az elemzők Zelenszkij 4 évében folyamatosan rosszabb értékelést adtak a kormánynak, mint bármikor a Porosenko-érában.

A lap az elmúlt másfél év botrányai közül is kiemelt pártat. Például Jevgenyij Boriszov odesszai katonai komisszár ügyét, akinek a történetét a Bekezdések egy kisfilmben mutatta be.

Bohdan Torohcij esete nem kevésbé bicskanyitogató. A politikus Zelenszkij párttársa, akinek a háború alatt összejött egy Mercedes EQS limuzin, a luxusszállodákért rajongó, műanyag cicababa feleségét pedig betolta az Anonov repülőgépgyárhoz tanácsadónak, bár semmiféle végzettsége nincsen.

A sor ezzel nem teljes. A cikk legérdekesebb része Ihor Kolomojszkijról szól. Az ukrán elnök korábbi főtámogatóját csaknem két éve azzal vádolja az amerikai igazságügyi minisztérium, hogy dollármilliárdokat sikkasztott el és mosott tisztára. A közelmúltig azonban az ukrán hatóságok a fülük botját sem mozdították, hogy elfogják.

Most ugyan letartóztatták, de mint kiderült, a „többé-kevésbé független Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal” orra elől a skalpját elhappolta az SZBU, amit viszont a kormány szinte kézivezérléssel irányít. Miért érdekes ez? Azért, mert a korrupcióellenes hatóság eredetileg egy sokkal súlyosabb vádiraton dolgozott, és a jelek szerint Kolomojszkijt a két szerv „rivalizálása” miatt most dollármilliárdok helyett „csak” néhány százmillió meglovasításáért vonják majd felelősségre. A körülményekhez képest tehát megúszta az ügyet. Ez egyébként igaz Olekszij Reznyikovra is, aki a botrányokkal kísért védelmi miniszterségéből a londoni nagyköveti székbe “bukott”.

Mindezekre tekintettel adódik a kérdés: hol van ilyenkor az Európai Unió, amely gyorsított tempóban akarja felvenni Kijevet? Egyáltalán hogyan fordulhat meg bárkinek a fejében komolyan Ukrajna EU-tagsága? A fenti példák, különösen Kolomojkszkij esete azt mutatja, hogy az ukrán vezetés teljességgel megbízhatatlan, a most felfújt korrupcióellenes harcuk pedig parasztvakítás.

Érthetetlen az is, hogy az Egyesült Államok miért nem vizsgálja érdemben az ukrán lenyúlásokat, pedig azoknak a hadiszállítások miatt biztonságpolitikai aspektusa is van. A republikánusok ugyan felvetették, hogy a külügynek rá kéne állítania valakit Kijevre, de a Fehér Ház eddig ellenállt. Csak nem ők is érdekeltek a korrupcióban?

A kérdések szinte végtelenül sorolhatóak. Válaszok nincsenek. És egyelőre remény se, hogy Ukrajna gazdasága, politikája végre „kifehéredik”.

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét