„Ma jóváhagyom az Ukrajnának nyújtandó amerikai védelmi segély újabb részletét, ami tüzérségi lövedékeket és páncéltörő fegyvereket, valamint egy Hawk légvédelmi üteget is tartalmaz” – jelentette be Joe Biden a Volodimir Zelenszkij ukrán államfővel folytatott megbeszélése után.
Az Egyesült Államok elnöke hozzátette: a tél folyamán havonta küldenek majd Kijevnek pénzt, rakétákat és elfogórendszereket. Az első Abrams harckocsi pedig a jövő héten érkezik meg Ukrajnába.
Washington dollármilliárdokat költ a Kijevnek nyújtott segélyekre, noha a CNN augusztusi közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak 51 százaléka meg van győződve arról, hogy az ország már éppen eleget tett az ukránokért.
Nagyon úgy tűnik, hogy az USA a története folyamán nem először benne ragad egy költséges konfliktusban. Ez a „sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja” tipikus esete, hiszen győzelemre nincs kilátás, brutális arcvesztés nélkül pedig már nem lehet kivonulni ebből a konfliktusból.
A nyugati elemzők egy része szereti azt hangoztatni, hogy ők tulajdonképpen már nyertek, mert az euroatlanti világ egységesebb, mint valaha. Csakhogy ennek az egységnek komoly ára volt: felgyorsította Kína és Oroszország közeledését, megerősítette a BRICS-et; megmutatta, hogy a NATO és partnerei nem képesek felülkerekedni a csatatereken, a szankciós fegyver pedig nem működik; a pária államok, Irán és Észak-Korea megkezdték a kilépést a nemzetközi elszigeteltségből; Afrika népei egyre inkább a saját kezükbe veszik a sorsuk irányítását stb.
Az a világrend, amelynek alapjait a hidegháború alatt fektették le, és amely az elmúlt 30 évben mindent meghatározott a bolygónkon, már egy ideje recsegett, ropogott, az ukrajnai háború pedig sok tekintetben megadta neki a kegyelemdöfést. Másfél év legforgása alatt 0-ról kéttucatra nőtt azoknak az országoknak a száma, amelyek kifejezték határozott szándékukat, hogy a már említett BRICS-hez csatlakozva valós alternatívát támasszanak a Nyugattal szembe.
Elindult egy új pénzügyi rendszer kiépítése, amely a saját fejlesztési bankjával, a fokozatos SWIFT megkerülésével és a nemzetközi kereskedelemben a dollár helyett a nemzeti valuták előnyben részesítésével a béke és a háborúk szabályait egyaránt felülírja. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a béke és a fejlődés egyre kevésbé fog a Nyugat jóindulatán, a Washingtonnak és szatellitjeinek való alárendelődésen múlni.
E folyamatoknak az ukrajnai háború és annak (félre)kezelése adott lökést. A harcok folytatása, végnélküli finanszírozása pedig tovább táplálja azokat. Minden golyó, minden fegyver egy újabb szög Amerika szuperhatalmiságának koporsójában.
