Érdekes tanulságot vont le Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke abból, hogy egy 98 éves ukrán veterán, Yaroslav Hunka megtapsolása nemzetközi felháborodást okozott. Az agg emigránst a hétvégén, Volodimir Zelenszkij látogatásakor köszöntötték fel a parlamentben, mint olyan embert, aki bátran küzdött a szovjetek ellen népe szabadságáért.
Csak ugye ez a II. világháború alatt történt, és nem kell a történelemtudomány kandidátusának lenni ahhoz, hogy valaki gyanút fogjon:
ha az egyik oldalon a szovjetek voltak (akiket Kanada is támogatott), a másik oldalon a nácik és szövetségeseik, akkor a szovjetek ellen harcoló szabadságharcos lehet, hogy rossz társaságba keveredett.
Játék a nevekkel
És tényleg! Hunka az „Ukrán Nemzeti Hadsereg 1. Ukrán Hadosztályának” katonája volt. A háború utolsó heteiben így hívták az ukránok azt az alakulatot, amit egyébként 1943-ban 14. SS-Freiwilligen-Division „Galizien” néven anyakönyveztek. A Freiwilligen önkéntest jelent, a tagjai pedig személyesen Adolf Hitlerre tettek esküt – nem a független Ukrajnára. 1945-ben – micsoda irónia – az osztrák Judenburgnál tették le a fegyvert a britek előtt.
A hadosztálynak jelentős szerepe volt az ukrajnai zsidóság kiirtásában, de halomra ölték a lengyeleket is. Nem véletlen, hogy Varsó kanadai nagykövetsége volt az első, amely Hunka megünneplése ellen tiltakozott. És akkor egy újabb „fun fact”:
amikor ezek a bátor ukránok letették a fegyvert, és Riminiben internálták őket, a többségük hirtelen rájött, hogy a galíciai születésük okán ők tulajdonképpen lengyelek, és mint ilyenek, letelepedési engedélyt kértek és kaptak Ausztráliában, Kanadában és az USA-ban.
Ebben az az érdekes, hogy legalábbis Kanada jogszabályba foglalta a Wehrmacht és az SS egykori katonáinak befogadási és letelepedési tilalmát. Az 1980-as években éppen ezért mindenkit megdöbbentett, amikor az izraeli Simon Wiesenthal lényegét tekintve azzal vádolta meg Ottawát, hogy potenciális háborús bűnösöket bújtat.
Náci rezervátum
A kezdeti tagadás és ellenkezés után 1986-ban egy szövetségi vizsgálat arra jutott, hogy valóban… A kanadai kormány a SS Galizien tagjainak egy nem reklámozott döntésével mentességet adott.
Mit lépt erre az akkor hivatalban lévő kormány? Nem kért bocsánatot, nem is mentegetőzött. Ehelyett azt állította, hogy a szóban forgó SS-önkéntesek és náci kollaboránsok egytől egyig áldott jó emberek, akik a szabadságukért harcoltak, a hadosztály által elkövetett bűnök pedig meg sem történtek – olcsó szovjet propaganda, dezinformáció az egész.
Az SS birodalmi vezetője, Heinrich Himmler is biztos Moszkvának akart kedvezni, amikor megdicsérte az ukrán alakulatot azért, mert szépen, akkurátusan népirtanak: „Szebb lett a hazátok, mióta (…) elveszejtettétek azokat a lakosokat, akik oly gyakran mocskolták be Galícia jó hírnevét.”
A történetnek ezzel azonban még nincs vége. Öt éve, azaz 2018-ban az orosz külügyminisztérium szóvá tette, hogy az albertai és az Oakeville-i temetőkben emlékművet állítottak a hadosztálynak. Az akkori külügyminiszter, Chrystia Freeland is kijátszotta a „dezinformációs” kártyát. Lássuk be, ez azért elég merész. Egyúttal látlelet a Nyugatról, melynek vezetői képesek azt állítani egy obeliszkről, ami ott van, hogy nincs ott.
Az, de mégsem az
Jó, legyünk igazságosak: nem konkrétan a létezését tagadták, „csak” a mibenlétét. Freeland, aki családilag is érintett az ügyben (az egyik rokona ukrán kollaboráns volt), más megszólalókhoz hasonlóan azon lovagot, hogy ezek nem náci emlékművek, hanem az Ukrán Nemzeti Hadsereg emlékművei…
Két évvel később aztán az Oakeville-i obeliszk ismét bekerült a hírekbe. A rendőrség gyűlöletbűncselekmény elkövetése miatt eljárást indított ismeretlen tettesek ellen, akik összegraffitizték. Ezzel jól felbőszítették a lengyel és a zsidó szervezeteket, amelyek nem értették, hogyan állhatnak már megint a nácik pártjára a kanadai hatóságok.
És ezzel elérkeztünk a hétvégi esethez, valamint Justin Trudeau furcsa reakciójához. A kanadai miniszterelnök ugyanis a Hunka-ügy végére azzal próbált pontot tenni, hogy elmondta:
mélységesen sajnálja, hogy egyeseket felzaklatott a történet, amiért a házelnöknek illene lemondania. (Miért neki?) Viszont – tette hozzá – mindez megmutatta, hogy Kanadának még keményebben kell harcolnia az orosz propaganda és dezinformáció ellen.
Mi a f*sz?
