„Ha teljesítik ígéretüket, parlamentünk is teljesíteni fogja” – szögezte le a minap Recep Tayyip Erdoğan az Egyesült Államoknak címezve üzenetét. A török elnököt Svédország NATO-csatlakozásának ratifikálásáról kérdezték az újságírók, ő pedig nem kertelt. Washingtonnak beváltatlan ígéretei vannak Ankarával szemben. Azok az idők pedig elmúltak, amikor a Fehér Házban meg lehetett bízni.
A történet a következő
Hosszú évekkel ezelőtt az USA úgy gondolta, hogy a légierejének szüksége van egy új lopakodó vadászrepülőre. A választás szakmailag vitatható módon a Lockheed Martin F-35-ösére esett. A néhai John McCain szenátor a fejlesztést „botránynak és tragédiának” minősítette a költségek, a menetrend és a gép teljesítménye tekintetében. A végeredményt pedig a New York Times nem túl hízelgő módon azt írta: egy „3 billió dolláros diszfunkcionális jet”.
Az amerikaiak ennek ellenére – vagy talán inkább éppen emiatt – a szövetségeseiket is igyekeztek bevonni a programba. Lényegében összekalapoztak egy valag pénzt, azzal az ígérettel, hogy egyszer majd a világ „legszuperszónikusabb” vadászgépét kapják cserébe. Törökország mélyen a zsebébe nyúlt. Több mint 1,4 milliárd dollárral szállt be a programba.
Itt fontos megjegyezni, hogy Törökország elvileg az Egyesült Államok szövetségese – stratégiai elhelyezkedése és hadereje miatt az egyik legfontosabb. Csakhogy Washington hajlamos saját félgyarmataiként tekinteni a partnereire. Ezért kényszeresen beavatkozik a belügyeikbe, jelesül például az Erdogan elleni gülenista puccsot készséggel végig asszisztálták.
Aztán amikor Ankara úgy döntött, hogy bevásárol a céljainak leginkább megfelelő, és ár-értékarányban a legjobbnak tartott orosz SZ-400-as légvédelmi rendszerből, az USA felrúgta az F-35-ös szerződést, és lenyúlta a törökök 1,4 milliárd dollárját. Persze, nem lehet azt mondani, hogy az amerikaiak nem szóltak előre: ahogy a Moszkvával folytatott tárgyalások kitudódtak, ők egyből jelezték, hogy Törökországnak nyugati eszközöket KELL vásárolni, mert az úgy barátságos.
Harmincötből tizenhat
Végülis 2019/20 fordulóján úgy tűnt, hogy bár a pénzüket nem kapják vissza, és F-35-öseik sem lesznek, de a törökök „levásárolhatják” az összegeket. A Fehér Ház modernizált F-16-osokat ígért arra az esetre, ha az SZ-400-asokat visszamondják. De a követelmények listája el kezdett bővülni. Olyannyira, hogy idén tavasszal már Erdogan bukásától tették függővé az alku teljesítését.
Igen! Az USA-ból olyan hírek érkeztek, hogy Anthony Blinken külügyminiszter szerint Törökország „problémás szövetséges”, és hogy a győzelme esetén Kemal Kılıçdaroğlu „valószínűleg sok mindent visszacsinálna” Erdogan és nemzeti kormány „megosztó intézkedései” közül. De Kılıçdaroğlu vesztett, az eredményt pedig nem lehetett vitatni. Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának ratifikálása pedig új elemként felkerült Washington kívánságlistájára.
Ankaránál viszont a jelek szerint betelt a pohár. Erdogan elnöknek elege lett abból, hogy az amerikaiak előbb meglopták az országát, majd egyre újabb és újabb politikai feltételekhez kötötték a vígaszdíjnak szánt F-16-osok leszállítását. Most már Washingtonnak tényleg adnia kell valamit, vagy süthetik a svéd húsgolyóikat.
És igaza van! Az Egyesült Államok szereti magát „jó barátként”, megbízható szövetségesként, a „szerződéseken alapuló világrend” őreként feltüntetni. Hát, bizonyítson! Most megmutathatja, hogy nem egy számító, álnok, tolvaj, kolonialista hatalom, amelynek nincsenek partnerei, csak alattvalói! Egyébiránt pedig, ahogy erre a Fehér Házat már korábban figyelmeztették, vadászgépeket, ahogy légvédelmi rendszereket is – nem csak az USA-tól lehet vásárolni.
Wow, awesome blog format! How long have you been blogging
for? you make blogging glance easy. The full look of your site is great, let alone
the content! You can see similar here sklep online