„Ha teljesítik ígéretüket, parlamentünk is teljesíteni fogja” – szögezte le a minap Recep Tayyip Erdoğan az Egyesült Államoknak címezve üzenetét. A török elnököt Svédország NATO-csatlakozásának ratifikálásáról kérdezték az újságírók, ő pedig nem kertelt. Washingtonnak beváltatlan ígéretei vannak Ankarával szemben. Azok az idők pedig elmúltak, amikor a Fehér Házban meg lehetett bízni.

A történet a következő

Hosszú évekkel ezelőtt az USA úgy gondolta, hogy a légierejének szüksége van egy új lopakodó vadászrepülőre. A választás szakmailag vitatható módon a Lockheed Martin F-35-ösére esett. A néhai John McCain szenátor a fejlesztést „botránynak és tragédiának” minősítette a költségek, a menetrend és a gép teljesítménye tekintetében. A végeredményt pedig a New York Times nem túl hízelgő módon azt írta: egy „3 billió dolláros diszfunkcionális jet”.

Az amerikaiak ennek ellenére – vagy talán inkább éppen emiatt – a szövetségeseiket is igyekeztek bevonni a programba. Lényegében összekalapoztak egy valag pénzt, azzal az ígérettel, hogy egyszer majd a világ „legszuperszónikusabb” vadászgépét kapják cserébe. Törökország mélyen a zsebébe nyúlt. Több mint 1,4 milliárd dollárral szállt be a programba.

Itt fontos megjegyezni, hogy Törökország elvileg az Egyesült Államok szövetségese – stratégiai elhelyezkedése és hadereje miatt az egyik legfontosabb. Csakhogy Washington hajlamos saját félgyarmataiként tekinteni a partnereire. Ezért kényszeresen beavatkozik a belügyeikbe, jelesül például az Erdogan elleni gülenista puccsot készséggel végig asszisztálták.

Aztán amikor Ankara úgy döntött, hogy bevásárol a céljainak leginkább megfelelő, és ár-értékarányban a legjobbnak tartott orosz SZ-400-as légvédelmi rendszerből, az USA felrúgta az F-35-ös szerződést, és lenyúlta a törökök 1,4 milliárd dollárját. Persze, nem lehet azt mondani, hogy az amerikaiak nem szóltak előre: ahogy a Moszkvával folytatott tárgyalások kitudódtak, ők egyből jelezték, hogy Törökországnak nyugati eszközöket KELL vásárolni, mert az úgy barátságos.

Harmincötből tizenhat

Végülis 2019/20 fordulóján úgy tűnt, hogy bár a pénzüket nem kapják vissza, és F-35-öseik sem lesznek, de a törökök „levásárolhatják” az összegeket. A Fehér Ház modernizált F-16-osokat ígért arra az esetre, ha az SZ-400-asokat visszamondják. De a követelmények listája el kezdett bővülni. Olyannyira, hogy idén tavasszal már Erdogan bukásától tették függővé az alku teljesítését.

Igen! Az USA-ból olyan hírek érkeztek, hogy Anthony Blinken külügyminiszter szerint Törökország „problémás szövetséges”, és hogy a győzelme esetén Kemal Kılıçdaroğlu „valószínűleg sok mindent visszacsinálna” Erdogan és nemzeti kormány „megosztó intézkedései” közül. De Kılıçdaroğlu vesztett, az eredményt pedig nem lehetett vitatni. Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának ratifikálása pedig új elemként felkerült Washington kívánságlistájára.

Ankaránál viszont a jelek szerint betelt a pohár. Erdogan elnöknek elege lett abból, hogy az amerikaiak előbb meglopták az országát, majd egyre újabb és újabb politikai feltételekhez kötötték a vígaszdíjnak szánt F-16-osok leszállítását. Most már Washingtonnak tényleg adnia kell valamit, vagy süthetik a svéd húsgolyóikat.

És igaza van! Az Egyesült Államok szereti magát „jó barátként”, megbízható szövetségesként, a „szerződéseken alapuló világrend” őreként feltüntetni. Hát, bizonyítson! Most megmutathatja, hogy nem egy számító, álnok, tolvaj, kolonialista hatalom, amelynek nincsenek partnerei, csak alattvalói! Egyébiránt pedig, ahogy erre a Fehér Házat már korábban figyelmeztették, vadászgépeket, ahogy légvédelmi rendszereket is – nem csak az USA-tól lehet vásárolni.

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét