A természetben léteznek bizonyos fajok, amelyek olyan érzékenyen reagálnak a környezetükre, hogy a populációjukban bekövetkező változásokból a tudósok messzemenő következtetéseket vonhatnak le az életterük vonatkozásában. Ilyenek például a békák, amiket bioindikátoroknak neveznek. Nos, a diplomáciának is van egy indikátorállata: a panda.
És a panda most bajt jelez!
Kína ugyanis a minap visszakérte az Egyesült Államoktól az ikonikus állatokat. Az amerikaiaknak a jövő év végéig kell összecsomagolniuk, és visszautaztatniuk a náluk lévő példányokat. Peking kizárólag a baráti és a barátságos semleges országokat tiszteli meg azzal, hogy bérbe adja nekik „fekete-fehér” nagyköveteit.
Ennek megfelelően az amerikai közönség egészen addig csak a National Geographicból ismerhette a jámbor óriásokat, amíg 1972-ben Richard Nixon ki nem egyezett Kínával. Ugyanez igaz például Franciaországra és Kanadára, melyek esetében a pandák megjelenése a diplomáciai viszony rendezésén túl a nukleárisipari együttműködésekkel is szoros összefüggést mutatott.
Az USA „depandásításáról” szóló hírekben kiemelik: „mind a két fél tagadja, hogy politikai okok állnak a háttérben”. Eközben rendre kimaradt belőlük, hogy Peking az Egyesült Királysággal is megszünteti a pandadiplomáciai kapcsolatait. Számunkra pedig ennyi elég is ahhoz, hogy biztosra vegyük: de, bizony politikai okok állnak a háttérben.
Mi támasztja alá a véleményünket?
A NATO Csendes-óceáni terjeszkedésének ötlete Washingon és London közös agyszüleménye. Bár a szövetség vilniusi csúcsán a tagoknak nem sikerült megegyezniük abban, hogy a blokk kiléphet az alapszerződésében foglalt földrajzi keretet közül, a kérdés nem került le a napirendről. Sőt, ez lesz az egyik központi témája a 2024-es washingtoni csúcsnak. Kínát pedig a NATO az első számú főgonosz rangjára léptették elő.
Ismert az is, hogy jövőre, azaz a „panda évében” nyitja meg a szervezet a tokiói összekötő irodáját.
Az Egyesült Államok védelmi kiadásain belül a 2024-es előirányzatban 5 százalékos emelés szerepel a flotta és 3 százalékos a tengerészgyalogság vonatkozásában. A Pentagon első sorban az AUKUS (Ausztrália, Egyesült Királyság, USA) ütőképességének növelésével, és általában a kelet-ázsiai térség biztonsági helyzetének romlásával indokolja az igényét.
Az angolszász trió már be is jelentette, hogy a jövő évtől óriási összegeket kíván a tengeralattjárói fejlesztésébe fektetni. Csak egy konkrét példa: a 2024-2028-as költségvetési ciklusban az Egyesült Államok 2,2 milliárd dollárral növeli a karbantartásra (!) szánt kiadásait. Ausztrália első nukleáris tengeralattjárójának építése elvileg szintén jövőre kezdődik.
A közelmúltban kiderült az is, hogy a Five Eyes-orsázgok (Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia) fokozták a titkosszolgálati együttműködésüket, és immár erősen „rádolgoznak” Indiára is, ami óriási botrányt kavart, csak a híre nem jutott el hozzánk.
És végül még egy hír: Manila és Washington idén szeptemberben aláírt egy szándéknyilatkozatot több mint 500 kétoldalú kötelezettségvállalással. A cél, hogy 2024-ben megerősítsék a hadseregeik közötti együttműködést.
Nincs az a panda, amelyiknek ez így egyszerre ne feküdné meg a gyomrát – és a sor még csak nem is teljes.
