– A különleges katonai művelet addig folytatódik, amíg az őshonos orosz területek fel nem szabadulnak – írta Telegram-üzenetében Dmitrij Medvegyev szombaton az új régiók Oroszországgal való egyesülésének napja alkalmából. A föderáció Biztonsági Tanácsának elnökhelyettese hozzátette: „A győzelem a miénk lesz, és több új orosz régió lesz.”
Hogy mire is gondolt pontosan, a magyar híradásokból nem derült ki, pedig Pjotr Tolsztoj, az Állami Duma alelnöke nem csinált titkot belőle. Szerinte Oroszországnak a különleges katonai művelet során vissza kell szerezni „a maradék történelmi területeit, nevezetesen Odessza, Mikolajiv, Dnyipropetrovszk és Harkov területeket.”
A politikus megjegyezte, hogy mindezekben a régiókban orosz emberek élnek, akiket 30 évvel ezelőtt elárultak és cserbenhagytak, kiszolgáltatva őket az állítólag független Ukrajnának és megfeledkezve érdekeikről. „Jobb későn, mint soha – helyre fogjuk hozni” – mondta.
Mindez arra utal, hogy Moszkvának megjött az önbizalma, amire minden oka megvan. Az ukránokat nem csak a hadiszerencse kerüli el, de egyre inkább a józanész is. (Zelenszkij a hétvégén arról delíriált, hogy októberben nagyszabású ellentámadást indítanak az északi fronton, miközben délen sem sikerült áttörést elérniük.)
Másként is végződhetett volna
Pedig a körülményekhez képest olcsón megúszhatták volna ezt a háborút. Emlékezzünk csak vissza! Oroszország a különleges katonai művelet másnapján már felvette a kapcsolatot Kijevvel, és február 28-án megtartották a béketárgyalások első fordulóját Belaruszban. Ezt további négy követte.
2023. március 14-re a felek a legtöbb kérdésben közös nevezőre jutottak. A rendezési terv szerint Donyeck és Luganszk népköztársaságait független államokként ismerték volna el. Ukrajna lemondott volna a NATO-tagságról, de Oroszország támogatta volna az EU-integrációját.
Emellett Moszkva az ENSZ biztonsági tanácsára, vagy egy szűkebb, de mindenki számára elfogadható grémiumra bízta volna az ukrán szuverenitás garantálását. Ez lényegében a fegyveres erő alkalmazhatóságának kizárását jelentette volna.
Az utolsó fordulón Zaporozsje maradt az egyetlen nyitott kérdés, miután a Krímről is sikerült megállapodni. A félsziget esetében arra jutottak, hogy átmenetileg az oroszoknál marad. Alkalmas időben pedig újranyitják a tárgyalásokat, és nem kizárható módon megismétlik a 2014-es népszavazást.
Már csak egy Putyin-Zelenszkij csúcson kellett volna megpecsételni a megállapodást, de akkor a kijevi színész-elnököt meggyőzte a londoni kócos, hogy az oroszok azért ilyen simulékonyok, mert
- fogytán a hadianyaguk,
- a hadseregük szét van rohadva,
- a gazdaságuk mindjárt összeomlik a szankciók alatt,
- Putyin minden ismert és ismeretlen halálos betegségben szenved, vagy már bele is halt,
- de ha mégse, akkor megdöntik a hatalmát a tábornokai, az oligarchák, az ellenzék – vagy ha ezek kevésnek bizonyulnak, majd elviszi a Baba Jaga.
De nem vitte el. Ukrajnának pedig, ahogy fentebb már írtuk, az F-16-osokon szálló genderfluid NATO Télapnyó sem hozta meg a győzelmet. A halál viszont gazdagon arat azóta is.
