Az utóbbi hetekben számos elemzés megjelent az orosz hadiipar teljesítményéről, kilátásairól. Ezeknek van két közös vonása. Egyrészt a nyugati szakértők, újságírók jellemzően abból indulnak ki, hogy minden, amit Moszkva állít hazugság, ezért a hivatalos statisztikák nem vehetőek figyelembe. Majd ez után a hitelesnek elfogadott veszteséglisták és a 2021-es termelési jelentések egybevetésével (azokat talán nem kozmetikázták?) több lépcsőben eljutnak oda, hogy a hadiipar

  1. tényleg felpörgött,
  2. nem pörgött fel,
  3. stagnál,

de a háborút biztosan elvesztik az oroszok, mert nem képesek pótolni a veszteségeiket. Vagy képesek, de egyre rosszabb minőségű eszközökkel. Vagy mindegy is, mert a Nyugatnak sokkal nagyobb a kiaknázatlan kapacitása, „és már vannak jelek”, amelyek arra engednek következtetni, hogy a NATO kész belemenni egy kilátástalan anyagháborúba.

Kapacitásbővítés

Ami az utóbbit illeti, a jelek egészen mást mutatnak. Az európai NATO-szövetségesek kisöpörték a raktáraikat, és arra panaszkodnak, hogy az Ukrajnának nyújtott segélyek egyre inkább a saját védelmiképességeiket veszélyeztetik. Éppen ezért mindenki növeli a hadiipari kiadásait, de még az Egyesült Államok is kénytelen új gyárakat építeni, ezek viszont várhatóan csak 2025-ben kezdik meg a termelést.

A kapacitásbővítés Oroszországban is napirenden van. Az iráni drónok gyártását például helyben akarják megoldani. Ez viszont iparfejlesztési kérdés, és nem összehasonlítható azzal, amikor arról van szó, hogy Németország vagy az USA nem tud elég tankot vagy rakétát gyártani az utóbbi évek, évtizedek dezindusztrializációja miatt.

Abban ugyan igaza van a nyugati „szakiknak”, hogy az orosz gazdaság az utóbbi időben munkaerőhiánnyal küzdött, viszont ez teljesen független attól, hányan hagyták el az országot a különleges katonai művelet kezdete óta.

Tartalékok

Akik leléptek, nem a hadiiparból mentek el, mert az ott dolgozók kívül esnek a mozgósíthatók körén. Más ágazatokban pedig évről évre egyre többen dolgoznak a közép-ázsiai volt szovjetköztársaságokból. Most valószínűleg a toborzást kiterjesztik a fegyver- és gépgyártásban jártas üzbégekre, tadzsikokre stb. is.

Oroszországnak tehát e téren (is) vannak tartalékai. És nem a nyugdíjasklubból kell kirángatnia azokat, akik még láttak munkapadon Stinger rakétát.

Ezzel elérkeztünk a „harcolnak, de mivel” kérdéséhez. A legtöbb elemzés az oroszok gyengeségének tudja be, hogy sehol nincsenek a T-14 Armaták. Erre a kérdésre könnyű ráfixálódni, viszont felesleges. A frontok szinte mozdulatlanok, a Leopardok pedig sem nem drónállók, sem nem aknaállók.

A háborúkat általában nem űrtechnológiával, hanem „tömeggel” nyerik meg. Jelen pillanatban sokszor még a T-90-esek is túlzásnak tekinthetőek.

“Célszerszámok”

Az oroszoknak láthatóan bejött a védekező-felőrlő taktika. A vonalaik tartásához lőszerre, páncéltörő fegyverekre, tüzérségre van szükségük. Ezek mobil biztosítására pedig az esetek többségében tökéletesen megfelelnek a T-80-asok és a BMP-2-esek is.

Ilyen téren a veszteséglisták teljesen félrevezetőek. A háború kezdeti szakaszában azért jelentettek több kilőtt T-90-est, vagy Ka-52-es helikoptert az ukránok, mert az oroszok támadásban voltak, ezek pedig támadófegyverek.

Most húsdarálás van, és a húsdarálásra bármi alkalmas, amit be lehet ásni, relatíve nagy a tűzereje és a tűzgyorsasága. Értsd: egy elsővilágháborús Maxim géppuskával is le lehet kaszálni egy rohamozó ukrán századot, és dinamittal is be lehet őket forgatni a földbe.
Tény, hogy nem tudjuk, miből és mennyit gyártanak az oroszok. Az is biztos, hogy megszépítik a statisztikáikat. Viszont pontosan tudjuk, hogy eddig csak a Nyugat mutatta a kimerülés jeleit. Ha pedig ez így folytatódik, Putyin egy M21-es Volgával is bevonulhat Kijevbe. Nem lesz szüksége Armatákra.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét