2013-ig az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsa (UNHRC) 45 határozatban ítélte el Izrael Államot. Az UNHRC 2006-os létrehozása óta csaknem annyi határozatot hozott, amelyek Izraelt elítélték, mint a világ többi részét érintő kérdésekben összesen – olvasható a Wikipedia vonatkozó szócikkében.
Izrael a fennállása óta rendszeresen megszegi a nemzetközi szerződéseket,
fittyet hány a határait megállapító határozatokra,
semmibe veszi az emberi jogok deklarációját,
megszállva tartja a Golán-fennsíkot,
illegális módon embereket rabol el és öl meg külföldön,
sajátjaként rendelkezik mások (föld)tulajdonával,
jogalap nélkül rombol le imahelyeket és lakónegyedeket,
és nemzetközi jogi értelemben népirtást követ el.
Ezek tények. Tények, amelyeket alkalmasint rögzített az ENSZ, különböző kormányok külügyminisztériumai, civil szervezetek stb. Tények, amelyek senkit nem érdekelnek, mert a Dávid-csillag olyan, mint James Bondnak a dupla nulla: felhatalmazást ad mindenre, és mentességet minden alól.
Miért tehet meg bármit a zsidó állam?
Egyesek szerint azért, mert a lakói minden más népnél nagyobb és több üldöztetést szenvedtek a történelmük során. Mások, a nyugati kereszténydemokrata és jobbközép pártok szerint azért, mert együvé tartozunk. A zsidók és a keresztények a könyv vallásai. (Meg mert óriási bűntudatuk van a történelmi jobboldal antiszemitizmusa miatt.)
Különösen a neoprotestáns, evangéliumi keresztények (ők alkotják az amerikai Republikánus Párt tagságának és választóinak jelentős részét) hajlamosak arra is, hogy Jeruzsálem fizikai birtoklását tartsák a megváltás zálogának. Izrael ebben a torz világképben a mennyek kulcsának őrizője, az Új Jeruzsálem védelmezője a sátáni muszlimok és ki tudja még milyen ördögökkel szemben.
Csakhogy az iszlám is a könyv vallása.
Ráadásul a muszlimok prófétaként tisztelik Jézust, akit a zsidók voltak kedvesek megfeszíttetni. Az is igaz, hogy muszlim szélsőségesek rengeteg keresztényt öltek meg az elmúlt évtizedekben. És ezt a kérdést nem lehet elintézni annyival, hogy nem minden muszlim dzsihadista.
Az izraeli szélsőségesek csak leköpdösik és időnként megverik a keresztényeket. A közelmúltban is előfordult ilyesmi, amire az egyik izraeli politikus válasza az volt, hogy a keresztények leköpése ősi zsidó szokás…. Ennyit a közös kultúrkörről.
Vannak olyanok is, akik szerint Izrael támogatása minden bűn ellenére a Nyugat geostratégiai érdeke. Merthogy Izrael kulcsország a nemzetközi migráció elleni küzdelemben. Vagy a közel-keleti stabilitás sarokköve.
Valójában ezek nagyrészt hazugságok.
Izrael akkor lett volna a stabilitás sarokköve, ha kezdettől fogva támogatja egy független, Kelet-Jeruzsálem-központú Palesztina létrejöttét. A politikai és katonai erejét pedig annak érdekében használja föl, hogy támogassa ennek az országnak a megerősödését a fundamentalistákkal szemben.
Ehhez képest Tel-Aviv sokáig Nagy-Izrael, egy olyan homogén nemzetállam létrehozására törekedett, amely például a Sínai-félszigetet is magában foglalja. Izrael nyakig benne volt az észak-afrikai és közel-keleti puccsokban, a libanoni és szíriai polgárháborúban… Szóval, azokban a konfliktusokban, amelyek aláásták a térség biztonságát, és tömegeket késztettek arra, hogy Európába vagy a tengeren túlra migráljanak.
A geostratégiai érdekben van némi igazság.
Izrael a Nyugat hídfőállása az arab-iszlám világban. Azzal pedig, hogy a zűrzavar forrása, a Nyugat gazdasági és politikai érdekeinek támasza. Útját állta a szocializmus terjedésének, segített megosztani a térség országait – hosszú a sor.
A lényeg, hogy a történelme során Izrael mindent elkövetett már, amiért másokat az amerikaiak porig bombáztak, megszálltak. És ezen az sem változtat, ami az érem másik oldalán van.
Mert, ahogy a fent leírtak igazak, úgy igaz az is, hogy a palesztin terroristák megbocsáthatatlan bűnöket követtek el a szabadság jegyében. Senki és semmi nem adhat nekik feloldozást az eltérített, felrobbantott repülőkkel, a gyilkosságokkal, a barbársággal okozott fájdalom alól. Az olyan eseteket, mint ami a müncheni olimpián történt, vagy most, hogy a sivatagban fesztiválozó embereket mészároltak le, nem lehet megbocsátani.
Ám az erőszak köréből elsősorbank Izrael tudott volna kilépni. Ők és a nyugati támogatói voltak és vannak ugyanis hatalmi pozícióban. Persze, valószínűleg már késő… Túl sok hazugság, túl sok erőszak, túl sok elkeseredettség mérgezi mára a szemben álló felek lelkét.
Egy biztos. Az izraeli embereknek joguk van a békéhez, a palesztinoknak pedig a szabadsághoz. Ez a cél viszont elérhetetlen, amíg a Nyugat csak jókra (Izrael) és gonoszokra (palesztionok, arabok) osztja a történet szereplőit.
