Azt a putyinista bértollnok mindeneteket! – GY.I.K. 1. rész

Kérdés: Ti orosz propagandisták vagytok! (Ezek így szoktak megjelenni, nem kérdőjellel.)

Válasz: Nem. Sok olyan kisebb-nagyobb ügy van, amiről teljesen másként gondolkozunk. Biztosítókötél nélküli bázisugrás, céziumos tea, novicsokkal fényezett kilincs stb. A nagyképet nézve viszont általában egyezik az álláspontunk. Itt nagyon fontos viszont leszögezni: mi nem azért írjuk, amit írunk, mert fentről leszóltak, és megmondták, hogy mit kell gondolnunk a világról.

Tehát, amikor a Bekezédseket olvassátok, akkor a mi személyes véleményünkkel találkoztok, ami momentán és konkrét ügyekben egyezhet másokéval – akár Oroszországéval is. De ha valamiben nem fog, azt is meg fogjuk írni. Sajnáljuk azokat, akiknek nincs meg ez a szabadsága.

Kérdés: De ti akkor is Putyin pincsik vagytok, mint az Orbán!

Válasz: Huh… azt hittük, ezt már tisztáztuk. Akkor fussunk neki egy másik megközelítésből! Minket ezért nem fizetnek. Mondjuk, a rubel árfolyamát elnézve, ezzel nem is ért túl nagy kár minket… Tájékozott, de legalábbis olvasott, nyelveket beszélő, gondolkodó emberek vagyunk, akik hosszú évek óta követjük a világpolitikai folyamatokat.

Most szűkítsünk le mindent Ukrajnára: 2014 óta számtalan, a fősodorhoz tartozó médium bemutatta, hogy mi folyik ott. Viszonylag tárgyilagos, többé-kevésbé elfogulatlan híradásokban. AP, AFP, Reuters, BBC, CNN, The New York Times, Die Welt stb. A döntő különbség köztünk és egy nyugati újságíró között ebből a szempontból az, hogy 2022. február 24-én a mi memóriánkat nem törölték, és nem felejtettük el, az emútnyócévet. Egyébként meg nem pártpolitikai vagy világnézeti alapon szelektáljuk a forrásainkat.

Igyekszünk mindent minden irányból megvizsgálni. A végtermék pedig vélemény – nem szentírás!

Kérdés: Most ti komolyan mentegetni akarjátok az oroszokat Ukrajna indokolatlan és provokálatlan megtámadásának felelősége alól?

Válasz: Nem. De a leghatározottabb véleményünk, hogy a támadás nem volt indokalatlan és provokálatlan. Eleve ez a háború nem is 2022-ben kezdődött, hanem az Euromajdan után. A Nyugat-barát, puccsista Porosenko-kurzus hadat üzenet az ország nemzeti kisebbségeinek, fegyveres erőszakra is sor került, amit a karhatalom támogatott – hol aktívan, hol passzívan, de ezt tette.

Ez nem propaganda, ahogy már mondtuk, a nyugati sajtó és több nemzetközi szervezet is beszámolt az időnként a népirtás határait súroló erőszakról, az oligarchák által pénzelt paramilitáris csoportok tevékenységéről stb. A Szovjetunió szétesése után a NATO folytatta a keleti irányú terjeszkedést. Madeleine Albright, az amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy az orosz érdekeket soha nem fogják figyelembe venni, de ha Moszkva a Nyugat kottájából játszik, akkor lehet szó valamiféle partnerségről…

A lényeg az, hogy ennek a történetnek baromi nagy az előélete. Ha pedig indokolatlan és provokálatlan támadásról beszélünk, akkor annak az iskolapéldája Irak lerohanása, és nem Ukrajnáé.

Kérdés: Azt állítjátok magatokról, hogy nemzeti érzelműek vagytok, de egy magyar nem lehet oroszbarát. Az oroszok segítettek a Habsburgoknak leverni a szabadságharcot, vérbe fojtották ’56-ot, és a nyakunkra hozták a kommunistákat. Ezt már elfelejtettétek?

Válasz: Oké, így kezdődik a Hülye hivatkozások és értelmetlen párhuzamok című játék. De csináljuk… Paszkevics 1856-ban halt meg, Sztálin 1953-ban, Zsukov ’74-ben. A ’90-es évek elején valami szekta telegrafitizte a várost azzal, hogy „Az apák bűneiért a fiaik fizetnek!” Bocs, de mi ebben nem hiszünk. Ha valami, akkor egyébként ez a kommunista tempó: „A szüleid kulákok voltak? Ne is álmodj egyetemről!”

Persze, Putyin KGB-ügynök volt, tudjuk. Viszont 1991 óta már KGB sincs. A történelem nagyon fontos a jelen megértéséhez, ugyanakkor a jelen most van. Ezt nem szabad szem elől téveszteni. A szerbek voltak a szövetségeseink és az ellenségeink is, akárcsak a törökök, a horvátok stb. Adódik a kérdés: kell-e gyűlölnünk a mongolokat a tatárjárás miatt?

Szóval, az efféle stigmatizáció nem vezet sehová. A korok, az emberek, az érdekek és az értékelések változnak. Az pedig külön mókás, hogy jellemzően azok szokták ezekkel az „érvekkel” támadni az oroszokat, akik máskülönben mindig felcsattannak az általánosításon – legyen szó akár migránsokról, cigánybűnözésről vagy hogy másokat ne említsünk, az angolszász országok viselt dolgairól.

Kérdés: De nem értitek, hogy Magyarország EU- és NATO-tag? A Nyugathoz tartozunk, Putyin pedig a nyugati értékeket veszélyeztetni, amiért az ukránok is harcolnak.

Válasz: Mi a Nyugat? Civilizációs értelemben Oroszország is a Nyugathoz tartozik. Az orosz és a szovjet irodalmat, zenét, képző- és filmművészetet stb. nem lehet zárójelbe tenni, vagy kivonni a nyugati kultúrából. Ami a politikumot illeti, a történelmünk nagy részében különböző berendezkedésű országok léteztek egymás mellett a „Nyugaton”, tehát attól, mert ráaggatták, hogy hibrid rezsim, Oroszország még nem lesz automatikusan Kelet.

Ami mi is? Mert ugye, ha a liberális demokrácia a beugró, amitől megnyugatosodik egy ország, akkor ilyen alapon mondjuk Japán is lehet Nyugat. Svájc meg totál Kelet, méghozzá Közel-Kelet volt a ’70-es évekig, mivel addig a nőknek ott nem volt szavazati joga.

A hidegháború évtizedeiben mondjuk úgy, keleti hóbort volt, hogy mindenkinek népi demokratikus köztársaságokban kell élnie a szocialista jog és erkölcs mércéje szerint. Nagyot fordult a történelem kereke, most az euroatlanti világ (amit mi a Bekezdéseken általában a Nyugattal azonosítunk) az, amelyik az életünk legapróbb részleteibe menően uniformizálni akar mindent.

A „liberális demokrácia” és annak „vívmányai” nem opciók, hanem elvárások. Igaz, hogy talán magasabb életszínvonal mellett, de a Nyugat ugyanazt csinálja, azt a kurzust viszi, amit a kommunisták anno. Csak bizonyos szempontból keményebben, és messzebbre jutott.

Ami a NATO-t illeti, az egy páratlan erőszakszervezet, és mint minden ilyen, az egyik legnagyobb fenyegetés a világ békéjére. Erről sokat tudnának mesélni a Balkánon, Afrikában és Ázsiában, ahol megmutatta, hogy mit jelent újbeszélül az, hogy „egy senkit sem fenyegető védelmi szövetség”.

By the way, nincs más célja, mint az amerikai érdekek érvényre juttatása és biztosítása – és ezt nem mi mondjuk, hanem a már idézett Madeleine Albright. Tegyük hozzá: úgy léptünk be, hogy a magyarok többsége nem adta rá az áldását. És akkora demokráciában élünk, hogy népszavazás útján ki sem lehet lépni belőle.

Az EU-val ugyanez a helyzet. Ráadásul nem is ebbe az EU-ba léptünk be. Mármint a többség valószínűleg azért szavazott a csatlakozásra, mert tetszett neki a szabad mozgás, a közös piac és az európai életszínvonal. Az uniónak szerintünk pont ennyiről kéne szólnia, a valóságban viszont Franeinstein geopolitikai szörnyszülöttje.

Az ukránok nem értünk és nem ezekért a dolgokért harcolnak, hanem egy velejéig korrupt és elnyomó rendszer fennmaradásáért, amit történetesen egyesek a hazájukkal és Isten ajándékával azonosítanak, mások meg szabadulnának tőle, de most ezért kell meghalniuk – mert elvitték őket katonának.

Összefoglalva tehát: Oroszország nem az ellensége, hanem a része annak a nyugati civilizációnak, amit a globalista, euroatlantista erők gőzerővel bontanak lefelé. Mi személy szerint a NATO-ba soha nem léptünk volna be, hanem Svájc és Ausztria mintájára ragaszkodtunk volna a függetlenségünkhöz. Az EU-ból pedig követeljük vissza azt az őseredeti változatot, aminek a credoja benne volt a nevében: Európai Gazdasági Közösség. A politikát hagyjuk meg az embereknek! Hogy szabadon választhassanak és változhassanak.